Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Szénbányászat újjáépítésének időszaka, 1945–1949 (Részlet az Új bányászkönyv címmel készülő monográfiából)

nagyüzemeiben a rombolás mértéke meghaladta a 60-70%-ot. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. kára 30 millió pengő volt.

7 A

II. világháború befejezése után az uralomra jutó politikai erők a szovjet út követését határozták el, melynek során a termelőeszközöket fokozatosan társadalmi tulajdonnak nyilvánították, majd állami ellenőrzés és irányítás alá vonták.

8 Megyénkben, csak úgy, mint országosan az MKP által vezetett munkásság legfontosabb feladata lett a megrongált bányák, gyárak helyreállítása, üzemképessé tétele, a termelés megindítása. Ugyanis a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. (a továbbiakban SKB Rt.) Katonai Parancsnoksága 1944. novemberében kiadta a parancsot, az egyébként hadiüzemeknek nyilvánított bányák, gépüzemek megbénítására, illetve felrobbantására, az élelemtárak készleteinek elszállítására, valamint a férfi lakosság azonnali elvonultatására. A gyors ütemben közeledő szovjet katonai egységek azonban nem hagytak elegendő időt a parancs teljes végrehajtására, mert december 31. - re elfoglalták Nógrád megyét. Alig vonult át a front a nógrádi szénmedencén, a bányászok közül többen már leszálltak a föld mélyébe, hogy az elhagyott bányákban előkészítsék a munkahelyeket a termeléshez. 1944. december végén Nógrád megyében, a vízzel el nem öntött bányarészekben már részlegesen megindult a munka. Az üzemek, a bányák megindításának alapfeltétele volt a Vízválasztói Centrale helyreállítása, beindítása. Az erőművet a német csapatok még 1944. december 24-én felrobbantották s ezzel az iparmedencében megszűnt a villamos áram szolgáltatás. Az energia hiánya miatt csupán néhány táróból és rövid lejtős aknából lehetett egy kevés szenet termelni. 1945. február 2-án kezdődött meg a helyreállítás, amikor Budapestről és Ózdról hosszas utánjárással megszerzett géprészek felhasználásával üzembe helyezték az erőmű egyik 10 000 lóerős turbó generátorát, s ezzel megkezdődhetett a bányák víztelenítése és az üzemszerű termelése. Az 1943-ban még több mint 10 000 főt foglalkoztató bányákban 1945. februárjában már mintegy 900 föld alatti és 1 300 külszíni bányász állhatott munkába s a rendkívül nehéz feltételek mellett az egy műszakra jutó termelés csak 4-4,5 q/fő volt.

9 Már 1944. december 29.-én, az SKB Rt. képviseletében Lassan József bányamérnök részt vett azon a megbeszélésen, melyet Malinovszkij marsall az ipari üzemek beindítása érdekében tartott Salgótarjánban. Az orosz katonai parancsnokság Schreiner Jenőt, a Salgótarjáni Üveggyár Rt. igazgatóját bízta meg az SKB Rt. salgótarjáni igazgatóságának a vezetésével 1944. december 29-től 1945. június 20-ig. Schreiner Jenő azonnal kinevezte Lassan Józsefet 1945. január 1-től főmérnökként, teljes jogú helyettesének s megbízta a bányamedence újjáépítésének irányításával. A bányatelepeken az üzemek élére szovjet katonai parancsnokok kerültek, akik kinevezték az új, ideiglenes helyi vezetőket, vagy megerősítették a munkások által korábban választott üzemek irányítóit. Erre a lépésre azért volt szükség, mert a bányák műszaki vezetői, a vállalat igazgatóságának személyzete döntő többségében a budapesti központi igazgatóság utasítására elhagyta a munkahelyét. A város gyárai az első hónapokban a szovjet hadsereg számára termeltek munkaeszközöket. A bányaüzemek és gyárak helyreállításában, a termelés megszervezésében, a munkafeltételek biztosításában igen nagy segítséget jelentettek az üzemi bizottságok. A nógrádi munkásság a fentiek alapján joggal követelte s - ez az 1945. június 26.-Í munkásgyűlésen határozati javaslatként el is hangzott, hogy a munkából mindenki vegye ki a részét, társadalmi helyzetére való tekintet nélkül. A felhívás eredményeként a bányászok, gyári munkások fokozták a termelésüket, de a csökkent kapacitással megin18