Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Művészettörténet - Shah Gabriella: A pásztói képzőművészeti gyűjtemény

donukban lévő festmény, grafika és szobrász anyagból részünkre történő ajándékozás lehetőségét. Tájékoztatni szeretném Önt elképzelésünkről: Pásztón működik helytörténeti múzeum, melynek keretében szándékoznánk létrehozni egy modern képzőművészeti galériát, állandó kiállítási lehetőséggel, melynek feladata lenne Pásztó nagyközség és környékén élő embereknek bemutatni a kortárs magyar művészetet. Szeretnénk még azt is megemlíteni, hogy Pásztó nagyközség földrajzi fekvésénél fogva igen nagy vonzáskörzettel bír, és jelentős az idegenforgalma is, mivel Pásztó a Mátra hegység nyugati kapuja. A galéria létrehozásához saját erőnkből is teremtettünk lehetőséget megyénkben élő képzőművészektől történő vásárlás, részbeni ajándékozás formájában, valamint Csohány Kálmán pásztói születésű grafikus művész 35 grafikai lapból álló adományával. Ezt az anyagot szeretnénk kiegészíteni a Művészeti Alap adományával oly módon, hogy ez az adomány már az Április 4-én nyíló kiállításunkon is szerepelne. Kérem jóindulatú támogatását, amit előre is köszönünk. "

2 1975-ben a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja 25 képet és 10 szobrot ajándékozott Pásztónak. Az alkotásokból az első kiállítás a Lovász József Művelődési Központban 1975. április 3-án nyílt meg. A megnyitásra Nagy József tanácselnök Dr. Pogány Ö. Gábort, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatóját kérte fel. A tárlat egy hónapig állt, majd lebontották és állandó kiállítóhelyet nem találván a műveknek, a művelődési házban raktározódtak. Csohány most is, mint korábban, minden követ megmozgatott a nemes cél érdekében, azonban mindhiába. Csohány elkeseredése egyre nőtt, hiszen olyan kiváló anyag gyúlt össze, amelyre Pásztó méltán büszke lehetne és nincs a vezetésben egy személy, aki kitaposná a galéria felé vezető utat. A kezdeti lelkesedés tiszavirág-életűnek bizonyult, a lelkesedés alábbhagyott, csak Csohánynál nem. Három évvel később, 1978. szeptember 18-án Csohány Kálmán levelet írt Becsó Károlynak a művelődési ház akkori igazgatójának: »... kénytelen vagyok tétlenül állni, mert az otthoni nehéz körülmények miatt nem tehetek lépést a további szerzésre, gyűjtésre. Én tudom, ismerem, hogy otthon nem könnyű a dolog. Kevés a pénz beruházásra, és ami van az égetően fontos dolgokra kell. Mindez így van, jól tudom. Mégis úgy gondobm, hogy ma még nem késő - de az utolsó órában vagyunk ahhoz, hogy az eddigi gyűjteményt megmentve, - esztendőről esztendőre a magyar képzőművészettel, annak remekeivel gyarapítva közös tervünket, mondhatnám álmodozásainkat valóra válthassuk. Ha otthon lehetőség lenne méltó hely kialakítására, akkor míg én élek és vagyok, mindent el tudok követni - hiszem sikerrel, hogy Pásztónak országos jelentőségű Galériája legyen. Sőt nem tartom irreálisnak azt a gondolatot, hogy országhatáron kívüli jelentősége lenne. Ha nem sikerülne, én tudom legjobban, mit veszítene Pásztó. Ha sikerülne - Pásztó is megtudná 20-30-50 év múlva, hogy mit nyert! Itt nem lehet években, csak legkevesebb évtizedekben gondolkodni. De cselekedni előre keä! Most és egyfolytában tovább. Sok mindent el tudok én itt érni, csak tudnék valami otthoni eredményre hivatkozni! De ez a hosszas várakozás és halogatás nagyon sokat árt. Ne haragudj a zavarásért, nem magam miatt teszem. Csak szeretném már, ha valamire jutnánk. "

3 Csohány Kálmán rövidre szabott életében nem tudta tovább egyengetni a galériához vezető utat, s három évvel halála után, 1983-ban megalakult a Csohány Baráti Kör

4

, a művész szellemi, művészi örökségének megőrzése és ápolása érdekében. Alapító tagsága barátok, kortárs alkotók és pásztóiak - vállalta a városi képzőművészeti gyűjtemény további gyarapítását, a gyűjtemény méltó elhelyezésének, a Városi Galéria kialakításának segítését, illetve Csohány Kálmán szülőházának grafikai műhellyé alakítását. Remény csillant fel és a megoldás délibábja. Ebben hittek és bíztak a pásztóiak és a nógrádiak. 186