Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Művészettörténet - Shah Gabriella: A pásztói képzőművészeti gyűjtemény

Ugyanebben az évben a Nógrád című napilapban Bódi Tóth Elemér tollából írás jelent meg a pásztói képzőművészeti gyűjteményről: „A további kérdés, hol és mikor nyílhat meg a galéria? Tervek szerint erre már jövőre sor kerülhet. Kialakítását Pásztó történelmi magjában, a Romkert melletti klasszicista műemlék épületben valósítják meg, annak felújítása után. Itt most a kisegítő iskola működik, de az új gyógypedagógiai intézetet 1983 nyarán átadják, így az épület két részében kiállítóteret, raktárakat hoznak létre, megnyílhat a galéria. "

5 Az időközben újra várossá nőtt nagyközség vezetése azonban nem tudta megoldani a művek megfelelő elhelyezését, számos helyen, iskolák pincéjében, művelődési házakban szakszerűtlenül raktározódott, míg 1984. október 25-én Salgótarjánba, a Nógrádi Sándori Múzeumba kerültek. A baráti kör azonban továbbra sem tett le a galéria megalakulásáról. 1992-ben egy 12 festményből és 15 grafikai lapból álló kiállítást rendeztek a pásztói művelődési házban. Dr. Supka Magdolna művészettörténész megnyitóbeszédében elmondta: „És megyünk át a 2. évezredbe, és megyünk Noé bárkájával, és a bárkánkban a jó magyar művészet lesz, és ez nagyon fontos, mert mindig nagy a nyavalygás világszerte magyar részről, hogy kicsi a mi nyelvünk, senki nem beszéli, micsoda hátrány! De arra nem gondolnak, hogy egy ilyen kicsi nyelv attól lett ilyen iszonyúan gazdag, mert nincsen párja. Mert nincs, akivel együtt hangozzék, és ezért olyan jó a képzőművészet és a zene, a tánc, a balett és a film, az irodalom és a költészet. Mert nekünk meg kell tudni szólalni a világ minden népe számára és ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha tehetségeinket megbecsüljük. Pásztó birtokában olyan kincs van, amely alapján egy egész műtörténeti korszakot föl lehetne tárni, s amilyet még Budapest sem tudna produkálni. Most már meg vagyok győződve róla, hogy itt olyan anyag őrződik Pásztó részére, ami pótolhatatlan. És áldom emléküket, Csohiét elsősorban, hogy ezt megtette. Micsoda zsenialitás kellett, hogy időben megtegye. " Ez a páratlan kincs nem kell Pásztónak? Ezt a kérdést tette fel 1995. szeptemberében megjelent írásában Kiss Mária is, amely a Nógrádi Krónikában jelent meg. „De Kálmán bácsi sírján, a temetőben mindig pompázik friss virág, gyakran lobban gyertya lángja. Mert a pásztói ember Csohanyt - bár meglehet, életművét alig ismert - a magáénak vauja, felfogja nagyságát, emberségét, tiszteletben tartja a szülőföldhöz való, haláláig tartó kötődését. Fura kontraszt. Mert azok meg, akik gazdái, tulajdonosai kellene, hogy legyenek az örökségnek, még hivatalból sem foglalkoznak vele. Próbáltunk keresni a régebbi, a közelmúlt önkormányzati üléseinek napirendi pontjai között legalább egyetlenegyet, amely a Csohány-örökség sorsáról szól. Talán figyelmetlenek voltunk, de ilyen nem találtunk."

6 A baráti kör és Pásztó Város Önkormányzata kezdeményezte a Képző- és Iparművészeti Lektorátusnál a művek zsűrizését is. Az 1995-ben elkészített szakértői vélemény ezt írja a gyűjteményről: „A szakértők a Pásztó Város Önkormányzatát képező képzőművészeti gyűjteményről megállapították, hogy jól reprezentálja az 1960-as évek végének és a 70-es évek magyar képzőművészetét; ezen belül is kiemelkedő Csohány Kálmán grafikáinak műtárgyegyüttese, valamint az egész korszakot átfogó festészeti anyag. A szobrászati gyűjteményi is érdekes, elsősorban figurális irányzatot képviselő művek vannak jelen a gyűjteményben. A gyűjteményt méltó módon egy e célra kialakított képtárban (javasolt elnevezés: Pásztói Képtár) kellene őrizni és anyagát kiállításokon bemutatni. A Képtár jelentős szerepet tölthetne be a város és Nógrád megye kulturális életében. A város polgárai számára 187