Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Művészettörténet - Kazareczki Noémi: A gótikus és a reneszánsz stílus együttélése Nógrád- és Borsod megye templomépítészetében

A hajó déli falában előkerült három, fallal egyidős nagy mérmúves ablak maradványa, ezek beszűkítései a mai barokk ablakok. (13. kép) Az első, nyugat felé eső ablak ostósudarának alja megmaradt, ezért feltételezhetjük, hogy a többi ablak is mérműves lehetett. A két szélső ablaknál állíthatjuk egyértelműen azt, hogy méreteik azonosak voltak, a középső ablaknak csak a felső lezárása maradt meg, könyöklőjének szintje sem ismeretes. A szentély falában két gótikus - a hajóénál kisebb és keskenyebb - kőkeretes ablak látható. (14. kép) (Ezek osztósudarai sem maradtak meg.) A szentély valamennyi oldalán megvan az egyszerű elszedett lábazat, a falfelületeket fehér meszelés fedte. A sekrestye - mai formájában barokk kori építmény - nyugati faláról a kutatás során bebizonyosodott, hogy a templomhajóhoz egykor észak felől csatlakozó kápolna keleti falának felhasználásával készült.

22 E kápolnát a templomhajó felől nagyméretű félköríves nyíláson lehetett megközelíteni, és egy lépcsőfok vezetett a templomtérbe. A nyílás valószínűleg reneszánsz profilozású lehetett. Erre az utal, hogy a töredékét a szentélyfal emelésében találták meg. A kápolnát a templom szentélyével megegyező, kétszer hornyolt bordákból álló csillagboltozat fedte. A barokk hajóhoz csatlakozik a fiókos dongaboltozatú, egykor csillagboltozatos szentély. A boltindítások a szentélyzáródásnál a padlószintről indultak, még a nyugati boltszakaszban egyszerű, alsó végükön hornyolt, párnataggal és gombbal lezárt konzolokra támaszkodtak. A padlószintig lefutó falpilléreknek szélesebb, ugyancsak félkör keresztmetszetű lábazata van, melyet felül keskeny horony és egy párnatag zár le. A boltozat kétszer hornyolt késő-gótikus bordákból állt. A hajót és a szentélyt a keskenyebb diadalív választja el egymástól. (15. kép) Ennek függőleges szárai mindkét oldalon élszedettek, lábazatuk egyszerű kiképzésű. A függőleges rész lezárásánál mindkét oldalon egy-egy, dél, illetve észak felé kiugró, kelet és nyugat felé a diadalív síkjában maradó vállkő, valamint párkány képezi. Ennek kiugró része reneszánsz profilozású. Ez meglehetősen ritka reneszánsz elem.

23 A tagozat elmei: felül egy szima, alul egy lemez és egy hengertag. A vállkő felett, a függőleges szárak síkjától kissé visszaugratva indul az ugyancsak kétoldalon elszedett, közel félkörös formájú ív. A szentély északi falában található a reneszánsz szentségtartó, amely egyszerű profilozású: két kímából és közbeiktatott lemeztagokból áll. (16. kép) Az alsó lezáráson egy kiugró párkány lefaragott nyomai figyelhetőek meg. A szentély déli oldalában egy egyszerű szegmensíves ülőfülke és egy másik, álló téglalap formájú fülke van. Az északi oldalon a sekrestyébe egyszerű barokk jellegű ajtón át lehet bejutni. A mai templom alaprajzi elrendezése, egykori boltozatának rendszere, ablakainak, bordáinak részletformái, valamint a reneszánsz faragványok arra utalnak, hogy a mai templom a 16. század elején épült, s így Werbőczy Istvánhoz köthető. Mint már említettem a falu megszerzésének ideje nem ismeretes, de valamikor 1505 és 1515 között történhetett. A 18. században a templomot többször érintette átépítés. 1759-ben lebontották a kápolnát és a középkori sekrestyét. 1791-ben alakult ki a templom és sekrestye jelenlegi nyílásrendszere. 141