Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Művészettörténet - Kazareczki Noémi: A gótikus és a reneszánsz stílus együttélése Nógrád- és Borsod megye templomépítészetében

sodik periódusban építették a két nyugati tornyot, további három ablakot és két román ajtót alakítottak ki a déli falban. Ehhez az oldalhoz csatlakozott a monostorépület is. A templom alatt a hosszanti tengelyre merőlegesen egy dongaboltozatos kriptát építettek. A gótikában szintén két építési szakasz volt megfigyelhető az első 1467 előttre volt helyezhető, a második 1480 utánra, ez utóbbi Bajonihoz volt köthető. Az elsőben a szentélyt bővítették nyugat felé, ez pedig úgy történt, hogy a román kori keleti végfal maradt, és a román szentély diadalívét, északi és déli oldalfalait a hajó méretére szélesítették, az új diadalívet a hajó tere felé építették be, hogy négyzetes formájú legyen. A sekrestye is ekkor épült az északi oldalhoz, továbbá a nyugati bejárat előtt előcsarnok létesült. (3. kép) A hajó, illetve a szentély déli falában egy-egy nagy, mérműves ablakot helyeztek el.

7 (3. kép) Az ekkor még boltozat nélküli szentélyt három nagy támpillér erősítette. Az ebből a periódusból ránk maradt ma is meglévő két nagy ablak csúcsíves, rézsűs bélletű, azonban kő rácsozatuk teljesen hiányzik, de megállapítható, hogy eredetileg három osztósudárral rendelkeztek. A második, tehát Bajonihoz köthető építési szakaszból származik a szentély keleti falának kisebb mérműves ablaka. Ez egy kis középső osztósudárral két mezőre osztott nyílás, amely asszimetrikusan elhelyezett három halhólyag motívumból épül fel. (1. kép) Ugyancsak ebbe a periódusba tartozik a szentély déli oldalán lévő vízszintes szemöldökkövű kőkeretes gótikus ajtó, mely a szentély és a monostor összeköttetését biztosította. Ekkor tehát még állhatott a kolostor. A szentély sarkaiban négyzetes alaprajzú pillérekre támaszkodott az egykori háló- vagy csillagboltozat.

8 (2. kép) A bordakövek jellegzetes Mátyás-illetve Ulászló-kori kétszer vályúzott profilúak.

9 A szentély északi falában található a már említett pasztofórium. (4. kép) Ez azért is kiemelkedő alkotás, mert majdnem negyedszázaddal megelőzi az összes ismert magyarországi reneszánsz szentségtartót. Alsó részén gyümölccsel teli két bőségszaru fordul kifelé, középen koszorú. Az alsó párkány béllete egymás mellé állított négyzetes frízzel, fölötte a fülke, melyet egy-egy pillér keretez, tükreiben gazdag kandelláberekkel, leveles fejezetekkel. A fent záródó ökörszemes fríz fölött TEMPLUM DOMINI (Az Úr temploma) felirat, fölötte gazdag kétrészes párkány. Felső részét lunetta zárja le, melyben kehely van ostyával, és egy-egy talpas gombos mécses. Az oromzat két oldalát és tetejét rozetták díszítik, az oldalrozettákról kötél lóg kétoldalt lefelé gyümölcskötegekkel. A lelógó gyümölcsgirlandok Balogh Jolán szerint a Robbia műhely befolyására utalnak, a bőségszaruk pedig Mino di Fiesole formavilágából származnak.

10 Feuerné szerint pedig a mészkőből készült szentségtartó faragásmódja az 1505-15 közötti magyarországi olasz ornamentátor stílushoz áll közel, de olasz mesterek mellett működő magyar lapicida munkája lehet.

11 Valószínűbbnek látszik, hogy korábbi időpontra tehető. Az 1480-as években dolgozott Vácott a székesegyházon Báthori püspök szolgálatában Giovanni Dalmata, a dalmát származású szobrász is. Ezzel egy időben kellett készülnie a tereskei szentségtartónak is, mecénása Bajoni lehetett - itáliai kapcsolatai is ezt a feltevést erősítik meg. Másrészt nincs arra adat, hogy bárki is építkezett volna itt a 16. század elején. A török háborúk elmúltával az igen leromlott állapotú templom szentélye új boltozatot, hajója új mennyezetet kapott. 1852-ben a hajó falait nyugati irányban meghoszszabbították, és a nyugati homlokzatba beépítve klasszicizáló architektúrájú tornyot emeltek hagymasisakkal lefedve. Újabb átalakításra 1915-ben került sor: a tornyot négy sarkán letompított toronyemelettel, gúlasisakkal. Az 1960-as években végzett helyreállítás az 1852-es állapotot állította vissza. 137