Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Harth Tamás: Adatok Balassagyarmat szőlő- és bortermelésének történetéhez

Ugyanígy a helyi és környéki bortermelés fontosságát jelzi, hogy Gyürky Antal kétszer is próbálkozott borászati szaklap alapításával. A jeles borász első kísérlete a 1862ben Borászati és Kertészeti Füzetek címen indított folyóirat volt, amely kezdetben a balassagyarmati Kék László nyomdájában került nyomtatásba. A kiadvány elméleti ismeretekkel kívánt megfelelni a fokozódó helyi igényeknek, a borászat és szőlészet művelőinek. A változó időközönként és terjedelemmel megjelenő folyóirat, minden egyes számában egy-egy híres borász, arcképpel ellátott életrajzát is bemutatta. Az összesen hat számot megélt Borászati és Kertészeti Füzetek után Gyürky 1868-ban újra kiadott egy tartalmában hasonló, összesen négy számban megjelenő lapot Borászati Lapok címmel.

35 A Jeszenszky Danó által kiadott és szerkesztett Felvidéki Magyar Közlöny

36 is rendszeresen közölt a város szőlő és bortermelésével, borkereskedésével kapcsolatos írásokat. Tallián Gyula „Szőlészeti naptár" címen szerkesztett rovatában modern gyakorlati ismereteket tett elérhetővé a helyi szőlősgazdák számára. A lap 1862-ben a balassagyarmati fehér bort külön dicsérettel kitüntetve javaslatot fogalmazott meg egy borászati társulat létrehozásáról, amely a helyi borok pesti borkimérésének a lehetőségét volna hivatott megteremteni. Egy itt megjelenő Balassagyarmat jövőjét taglaló cikksorozatban fogalmazódik meg a gondolat, hogy „a város kedvező földrajzi elhelyezkedése folytán, a vidék kitűnő borait nagy sikerrel lehetne Balassa-Gyarmaton összpontosítani", így itt „a felvidék mindig elégséges készletet találna".

37 A helyi szőlőtulajdonosok segítségére volt még a Huszár Károly elnöklete alatt, 1859-1871 között ismét működő nógrádi gazdasági egyesület,

38 amely szőlészeti és pincészeti szakosztállyal is bírt.

39 A város bortermelésének helyzetéről tudósítva a Felvidéki Magyar Közlöny arról is beszámol, hogy a bortermelés Balassagyarmaton sok szegényparaszt számára nyújt megélhetési forrást.

40 A művelési ág jelentőségét jelzi, hogy az 1876-ban kiadott Szülőföld és honisme с népiskolai tankönyv Balassa-Gyarmat lakosainak megélhetési forrásait számba véve, első helyen említi a bortermelést.

41 Jelentős változást a mezőváros szőlőtermelésében az 1880-as évek közepén már Balassagyarmaton is megjelenő filoxéra rovar okozott. Az amerikai őserdőkből Franciaországon keresztül Magyarországra „importált" filoxérát 1876-ban a dél-vidéki Pancsován fedezték fel először, a fertőzés néhány év alatt a magyar borvidékek java részét teljesen kipusztította.

42 A szomszédos vármegye Duna menti szőlőterületein feltűnő filoxéra-fertőzés miatt, Nógrádvármegye közgyűlésének tagjai már igen korán, 1879-ben tárgyaltak a védekezés lehetőségeiről. A tárgyalás eredményeként létrejött egy megyei szakbizottság, egyúttal pedig megtiltották a szőlővessző más községekbe való elvitelét.

43 A tervezett védőintézkedések nem szolgáltak a kívánt eredménnyel: a Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1883 augusztusában már a nagymarosi szőlőkereskedők által elterjesztett, a nógrádi járás községeinek szőlőiben is megjelenő fertőzésről tudósít.

44 Balassagyarmaton - ahol a szüret még 1886-ban is elfogadhatónak számított

45 - az 1880-as évek végére, a további filoxéra-pusztítás eredményeképpen váltak a szőlők olyan mértékben használhatatlanná, hogy az előző évek átlagának már csak 10%-át teremték. A következő években azonban a még fennmaradó szőlők is kipusztultak, így történhetett, hogy 1893-ban, amikor a már újonnan telepített homoki szőlőkben a májusi fagyok is komoly károkat okoztak, a városban termelt bor összesen 50-60 hl körüli mennyiséget tett ki. A filoxéra-járvány után rövidesen itt is megkezdődött a szőlők újra telepítése. Az újratelepítést a filoxérának ellenálló, amerikai vadalanyba oltott, fehérbor termelésére alkalmas oltványokkal végezték a szénkénegezett területen. A honos fajokkal való oltás125