Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Harth Tamás: Adatok Balassagyarmat szőlő- és bortermelésének történetéhez

vé váltak. Mindez a kereskedői réteg kialakulását hozta magával. A mezővárosok fejlődése a földesurak érdekévé is vált. A földesúri gazdaságok és a falusi, mezővárosi gazdagodó réteg már bérmunkásokat is alkalmazott. A bortermelés számos kézműves ág, így a pintérek, bognárok, kádárok és más rokon iparágak kézműveseinek megjelenését ösztönözte. A bornak jelentős szerepe volt abban, hogy a vásáros településeken fellendült a mezőgazdasági termények kereskedelme. A vásárok egyben a kézműipari áruk csere- és eladóhelyei, de egyszersmind az élelmiszerkereskedelem csomópontjai is.

5 A vásárok mellett a vámok is szükségessé tették a pontos mértékegység használatát: egy 1425. évi oklevél említést tesz a 30 pintnek megfelelő „gyarmati csöbör" használatáról, amelyet a gabona mérése mellett bor mérésére is használtak.

6 Buda elfoglalása, 1526 szeptembere után a helyi szőlőskertek is sokat szenvedhettek a rövidebb időszakoktól eltekintve állandósult csatározások miatt. A művelés fenntartása azonban a török megszállóknak is érdekében állott. Több szőlőfajta a török közvetítésével került be az országba. Ekkor terjed el Nógrádban a fekete makkszőlő, a fekete kecskecsöcsű vagy a fehér tökszőlő. Ilyen még a kadarka, amely igénytelen, jól termő, sok bort adó fajta. A vörös borok héjon erjesztésének módszerét a török elől menekülő szerbek, rácok hozták magukkal. Elterjedtebbé váltak a kőből vájt pincék.

7 Végvidékként Gyarmat gyakran vált hadszíntérré. A nagy pusztítás mellett sok bor is elfogyhatott, amely a harcoló felek bármelyik oldalán fogyasztóra talált. A megfelelő minőségű ivóvíz hiánya miatt általánossá vált a borfogyasztás. Ekkoriban 1 pint

8 bor ára 3 dénár körül mozgott, ami egy lúd árának felelt meg. Szerződéskor a jogi aktus kiegészítéseként áldomásboit ittak/ Vásáros helyként Gyarmat vezető szerephez jutott a környéken, ezért a bor és italkimérések elterjedésének lehetősége is megteremtődött. Kezdetben magánházakban, majd később kocsmákban mérték a bort. A kocsmákban kimért bor részben gyarmati szüretelésű volt. A termelő és az eladó viszonyát az italkimérési jogban szabályozták.

10 Ez eredetileg regáléjog, később adományozás útján átszállhatott a városra is, illetve egyes polgárok is megszerezhették. Példa erre Balassa Imre, aki várkapitányi és földesúri jogán is fenntarthatott kocsmát Gyarmaton. Egy 1659. évi rendeletében meghagyta, hogy „ezután Gyarmathon minden egy akó borsöprűből a tiszttartó égettessen harmadfél itce bort, az aminek itcéjét ne adja 50 pénznél alább". Akkoriban a kocsmárosok minden 10 akó bor után egy akó borral tartoztak borseprűként a földesúrnak. A borárulás és kocsmáitatás jelentőségének növekedésében nagy szerepe volt a végvár és a császári csapatok ellátásának is.

11 A település határában lévő „szép szőlőhegyek"-et - a források ekkor két hegyet, az Ipoly északi oldalán fekvő Derék- és a Pap-hegyet említik név szerint - döntő részben a gyarmati katonaváros lakói (praesidiánusok) birtokolták, akik jogi státusuktól függetlenül szintén kilenceddel és dézsmával tartoztak felerészt Balassa Imrének, felerészt a többi Balassának.

12 Ekkoriban a Derék-hegyen 21, a Pap-hegyen 16 személy rendelkezett szőlőtulajdonnal.

13 A szőlőterület nagyságára a megművelésükhöz szükséges kapások számából is következtethetünk. A szőlők megműveléséhez a Derék-hegyen 274 kapás, a Pap-hegyen 149 kapás munkájára volt szükség. Minthogy egy ember hozzávetőleg 94 négyszögöl nagyságú terület gondozására volt képes egy nap alatt, kiszámíthatjuk, hogy a két szőlőhegy művelésbe vont területe összesen 33,2 magyar holdra tehető.

14 Elképzelhető, hogy e terület még további szőlőkkel is kiegészült, ugyanis más forrásokból arra következtethetünk, hogy Balassa Imrének ugyancsak volt Gyarmaton saját szőlője.

15 120