Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Nagyoroszi zászlók a nógrádi Történeti Múzeum történeti tárgyi gyűjteményében

lóra a plébánia jövedelmei között újabb adat található. A közös céh mesterei a templomnak 3 forint zászlópénzt fizettek a zászló őrzéséért. A két adat szerint az 1720-ban szabadalomlevelet szerzett két nagyoroszi céh valamikor 1789 előtt egyesült. Ez nem ritka jelenség volt a magyar céhek életében, a szegényebb céhek gyakran léptek közös szervezetbe egy gazdagabb céhhel.

14 A szabadalomlevél kiváltása, a zászló csináltatása jelentős összegekbe került. Új zászló készítése a céhek számára jobbára nagyobb időközönként vált szükségessé, amikor a használat miatt a zászló elrongyolódott. »... a czéh zászlónk igen fótos és mintegy 50 éves, a czéhnek díszére nem válik" - panaszolták a balassagyarmati csizmadia céh katolikus mesterei 1850-ben a kerületi főszolgabírónak., amikor a zászló miatt villongások törtek ki a céh katolikus és evangélikus mesterei között. A céhzászlók elkészítésének XIX. század közepi költségeiről a balassagyarmati csizmadia céh kimutatása tájékoztat: „B(alassa) gyarmati Csizmadia Czéh számára megkívántató zászlóra szükséges költségek feljegyzése": 1.8 rőf és 1/2 damaskat matéria Garba István kereskedő úr állítása szerint rőfe 6 pft ossz. -51 pft 2. zászlóra megkívántató dupla kép 80 pft 3. Gombkötő munka 35 pft 4. Kereszt készítés 20 pft annak megaranyozására kívántatik 10 pft két arany természetben 24 kr 5. Szabó munka 4 pft 6. Zászló rúd befestése 2 pft Összesen 202 pft 24 kr Eszerint a damasztból készítendő zászló 8 és fél rőf anyagból készül, amelynek rőfjét Garba István balassagyarmati kereskedő 6 forintra taksálta, azaz az anyag összesen 51 forintba került. A „zászlóra megkívántató dupla kép" vagyis a zászlókép festőjének 80 forintos díja a legdrágább tétel a költségvetésben. A zászlók díszítéséhez szükséges rojtok, zsinórok és bojtok anyagára és a gombkötőmester munkadíja 35 forintot tett ki. A kiadások között a zászlócsúcshoz szükséges kereszt elkészítésére és megaranyozására fordítandó összeg következik, előbbi 20, utóbbi 10 forint 24 krajcár. A zászlóvarrásért fizetendő szabómunka 4 forintra rúgott, a zászlórúd befestése 2 forintba került. Az 1850es években csináltatott zászló költsége, 202 forint 24 krajcár nem számít túl nagy öszszegnek egy vidéki mezővárosi céh kiadásai között. Nem volt tehát véletlen, hogy a céh kiadásainak fedezésére az abszolutizmus idején a balassagyarmati céhek a mesterjog megszerzéséhez 25 forint taksa lefizetését tartották szükségesnek. A kerület főszolgabírója által megállapított 15 forintos mesterdíjjal 14 új mester céhbeállása fedezte a zászlókészítés költségét. A céhbe azonban csak igen kevés mestert bocsátottak be, 1851-1861 között 23 új mesterrel gyarapodott a balassagyarmati csizmadia céh száma. Viszonyításképpen a nagybajcsi (Győr-Sopron megye) molnárok zászlaja 436 forint 20 krajcárba került. Ebből a tényleges anyagár és a munkadíj 353 forint, amely a céh évi bevételének tízszeresét jelentette. 108