Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - B. Kovács István: A palócok egy szlovák nyelvész szemével (ahogy Jozef Škultéty látta a 19–20. sz. fordulóján)

közt abban az időben szűnt meg, amikor a magyar nyelv már rendelkezett a szláv szavak többségével, amikor már csak azok kiegészítésére volt szüksége. Csak így lehet megmagyarázni azt a tényt, hogy a magyar nyelv szláv szavai között tulajdonképpen kevés a szlovák szó. " - fogalmaz a szerző 1898-ban (SKULTÉTY 1992,331). 4.) A palócok területi elhelyezkedését illetően a következőket mondja: „Borsod, Heves, Gömör, Nógrád és Hont megyékben a „plavecek" leszármazottai palóc név alatt hosszanti irányban máig gátat képeznek a szlovákok és az eredetibb (sic!) magyarok közt. A határőröknek ez a gátja Honttói nyugatabbra is húzódhatott... Gömörben is, ahol a magyar-szlovák határ teljes hossza mentén máig jól felismerni a palócok rétegét, a szlovákok lakóterülete eredetileg délebbre volt. Mikor szorították őket északabbra, nem tudni. Bizonyosan a török idők előtt. A szlovák helynevek ebben a rég magyar vidéken mutatják a nyomokat." (ŐKULTÉTY 1992,334) 5.) Nem tér ki a palócok nyelvváltásának kérdése elől sem. így foglal állást: „hogy van az, hogy a szlovák-magyar határ mentén megtelepült palócok nem szlovákosodtak el, hanem elmagyarosodtak? A ténnyel szemben fölösleges minden okoskodás. A palócok nyelvileg távoliak a szlávoktól, a magyarokhoz közeliek. Török származásúak és az etnikumnak, amelyből a magyarok is kialakultak, jelentős része török fajú volt." (éKULTÉTY, 1992, 334) 6.) Továbbgondolásra érdemes az a megállapítása, hogy a szlovák nyelv magyar jövevényszavai - ahogy ő fogalmaz - „csaknem egyáltalán nem tartoznak a magyar nyelv eredeti szókészletéhez, hanem annak török rétegéhez. " (SKULTÉTY 1992, 135) 7.) A vázolt folyamat, azaz a palócok megtelepedésének időbeli kereteit illetően a következő véleményt mondja: „Hogy mikor települtek meg a Palócok-Kumánok a Borsod megyétől a Zoborig húzódó területen, arról nincs tanúság." (SKULTÉTY 1992, 138) Másik helyen kissé árnyaltabban fogalmaz és egyszeri betelepedés helyett több hullámot feltételez: „Árpáddal is jöttek, de érkeztek később is és mint határőrök telepedtek meg." (SKULTÉTY 1992, 334. A feltételezett nyelvcsere idejére vonatkozóan úgy foglal állást, hogy „közelebbi szomszédságba velünk, szlovákokkal a magyarok csak a XIII. század második felében kerültek, a tatárpusztítás után. " (SKULTÉTY 1992,131) 8.) Végezetre, kik hát a palócok szerzőnk szerint? „Palóc név alatt értjük a kumánokat is... A kunok, akiknek a neve a Pesttől keletre található telepeken őrződött meg, többnyire az utolsó, a XIII. században érkezett rétegből voltak." (éKULTÉTY 1992, 334) Szerzőnk tehát alapjában az ún. kun-kabar elmélet híve. Külön figyelmet érdemelnek a szlovák toponymiában fellelhető azon nevek, amelyek a palóc névvel kapcsolatba hozhatók. Van egy helynévcsoport, amely régtől felkeltette a palóc kutatásban érintettek érdeklődését. Ez pedig a Kis-Kárpátokban található „Plavecky" előtagú 289