Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Kapros Márta: A Nógrád vármegyei múzeum néprajzi anyaga 1891–1944

Az 1936-os leltárkönyv a következő adatokat tartalmazza. Leltári szám (folyamatos sorszámozással); ez általában egy egyedi tárgyat jelöl, de vannak példák az ellenkezőjére is, amikor több, lényegében egyforma tárgyat (pl. hímes tojások, padhátbetétek), vagy összetartozó tárgyakat (pl. „sinkó", azaz szánkó és két „taszigáló") egy sorszám alatt találunk, esetleg a/, b/4tb. jelzettel. Ezt a - következő - darabszám rovat többnyire jelzi, de e bejegyzés utalhat arra is, hogy maga a tárgy több részből állt. Egyértelműség híján egy leltári számot következetesen egy tárgynak vettem, így a továbbiakban megadott mennyiségi adatok bizonyos hibaszázalékot hordozhatnak. Legbővebb a harmadik rovat. Ez megadja a tárgy nevét, ami lehet köznyelvi forma - esetenként némi körülírással -, vagy népi elnevezés.

3 Mellette állhat utalás a tárgy anyagára, esetleg előállításának technikájára, a készítés idejére (ez a konkrét évszámok esetében valószínűbb, hogy a tárgy felirata). Idézőjel nélkül szerepel ugyan, de az ilyesfajta beírások, mint „Boris", „Emlék", feliratként értelmezendők. Ebben a rovatban egyértelműen megadhatták a készítő nevét, néha a készítés helyét is. Általános azonban az, hogy közelebbi utalás nélkül egy név, helységnév és dátum szerepel csak, ami az egyéb nyilvántartásokkal összevetve az eladót, a vétel helyét és időpontját jelenti. Az ajándékozók hasonló adatai viszont már az utolsó rovatba kerültek, részint „aj." jelzettel, részint pedig ilyen esetekben a vételár feltüntetésére használt (negyedik) rovat üres. Ugyancsak az utolsó (ötödik) rovat utal a jelentősebbnek ítélt gyűjtőre, bár nem következetesen. Végezetül e rovatban vannak az egyéb nyilvántartásokra történő utalások. Mint már említettem, vegyes leltárkönyvről van szó, amelyben valamennyi szakág gyarapodása szerepel, szakaszosan kisebb-nagyobb tartalmi csoportokba szedve ugyan, de lényegében rendszertelenül. S mivel a nyilvántartás visszamenőleg is tartalmazza a tárgyakat, a bejegyzések sorrendje nem követi a bekerülés időrendjét sem. így módszerem az volt, hogy egyenként kigyűjtöttem a néprajzi tárgyak beírásait. Bizonyos hibaszázalékkal itt is számolni kell, mivel voltak bizonytalan tételek, amelyeknél a bejegyzés szűkszavúsága miatt nem lehetséges egyértelműen eldönteni, paraszti használatú tárgyról van-e szó, vagy sem, netán régészeti leletről - ezeket elhagytam.

4 A tárgyankénti céduláknak a bekerülés dátuma szerinti rendezése tette lehetővé a történeti áttekintést. 3 Az utóbbi azonban nem feltétlenül helyi terminológia. Ha saját gyűjtési tapasztalataim szerint is helyi terminológiáról van szó, a szövegben kurzívval olvasható, egyébként idézőjelbe tettem. 4 Tudatosan nem foglalkoztam az alapítást követő első időszakban összegyűlt, viszonylag gazdag céhes tárgyi és iratanyaggal sem, bár ezt a korai muzeológiai gyakorlat sorolhatta a néprajzhoz is (vö. BÁTKY 1906, 320.). Esetünkben azonban a jelek nem erre utalnak. Pl. a múzeum 1931-ben nyüt kiállításán a „történelmi terembe" kerültek ezen tárgyak, a kézművesség, kisipar majdhogynem elhanyagolható számú emlékéhez hasonlóan. Szintén nem soroltam a néprajzi tárgyakhoz a hatóságok által elkobzott és a múzeumnak átadott lőfegyvereket, még ha az orvvadászok között nyilván voltak parasztemberek is (vö. SZILÁGYI 1990,33.). 194