Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Kapros Márta: A Nógrád vármegyei múzeum néprajzi anyaga 1891–1944

2. Az 1891-ben létrejött Nógrádvármegyei Múzeum-Társulat célja alapszabálya szerint: „felkutatni és egybegyűjteni mindazt ami történelmi, régészeti, természet vagy nép-rajzi tekintetben kiváltképen Nógrádvármegyére vonatkozik".

5 A deklarált szándék ellenére az első világháború előtti időszakban csak igen szerény néprajzi anyaggal számolhatunk. Sajnos nem maradt fenn tételes lista azon gyűjteményről, amelyet a múzeum létrejöttében meghatározó szerepet játszó Nagy Iván a köz céljára felajánlott. Az értékes numizmatikai anyag, az emberiség történetét dokumentáló régészeti leletek, művészeti értéket hordozó tárgyak mellett, szerényen helyet kaphatott benne néhány néprajzi darab is. Az írásos és tárgyi emlékek alapján ezek a kor művelt értelmiségijének e vonatkozású átlagos érdeklődését mutatták: már a megszerzés idején többnyire „réginek" számító, az iparművészet és népművészet határterületéhez sorolható díszkerámia, valamint kvalitásos pásztorművészeti tárgy.

6 Úgymond múzeumban gondolkodva azonban Nagy Iván gyűjtési koncepciója jóval szélesebb körű volt ennél és szinkronban állt a kor hazai muzeológiai 5 Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1890. november 16. 6 A Palóc Múzeumban 2002-ben megnyílt Nagy Iván állandó kiállítás rendezése kapcsán ez a kérdés előtérbe került. Az 1936-os leltárkönyvben 14 néprajzi tételnél szerepel Nagy Iván neve, zömében 189 l-es évszámmal. Ezek döntő hányada kerámia, továbbá egy sárgaréz és egy vas fokos, mindkettő a 19. század elejére datált, végezetül egy „hangonyi balta" amelyen felirat is olvasható volt: „Fekete József csinálta 1864". „A Palóc Múzeum régi nyilvántartásai" címen csoportosított levéltári tételben (NML. VIII. 701. IX/11) van egy 1891-től vezetett lajstrom, ahol ugyanezen évnél 14 néprajzinak minősíthető tárgynál (11 db „korsó" illetve „kancsó", 2 fokos és egy „hangonyi balta") szerepel Nagy Iván neve adományozóként. Az egyezést alátámasztja, hogy az 1936-os leltárkönyv „R.lsz." jelzésű számai megegyeznek a jelen lista sorszámaival. Némi bizonytalanságot keltett azonban, hogy ugyanezen levéltári tételben van egy másik lista a magánadományozókról, amelyben szintén szerepel egy „hangonyi balta", amelynek immár egyértelműen adományozójaként Frenyó Gyula nógrádszentpéteri evangélikus lelkészt tüntették fel. S az 1936-os leltárkönyv egyetlen ilyen megnevezésű tárgya mellett mindkét név olvasható, tehát az akkori leltározó sem volt biztos az adatban. További kutatás kapcsán esetlegesen megkérdőjeleződött más szóban forgó tárgyak eredete is. A Nógrádi Lapok - Honti Hiradó 1891. évi 37. számában Nagy Iván felsorolja, hogy „egy nevét elhallgató úr" - egyebek között - adományozott: „hat darab mázos cserép kancsót", „három mázos...régi kancsót és egy magyar ízlésben cifrázott igen szép butykost, mely hazai (tatai) gyártmány". Elég szembetűnő a hasonlóság a már említett, 1891-től vezetett lajstrom egyik, Nagy Iván nevével jegyzett tételének leírásával: „egy magyar ízléssel szépen virágos czifrázattal ékes füles bütykös. Tatai gyártmány." Ugyanitt előtte hasonlóképpen Nagy Iván nevével jegyzett tételekként: 5 „korsó", 2 „kancsó" szerepel. Természetesen elképzelhető, hogy Nagy Iván áll az anonim ajándékozó mögött. Viszont ugyanezen újság 1891. október 4-i számában ismertetett múzeumi gyarapodásban szerepel egy Frideczky Lajos adományozta „e század [mármint a 19.] elejéről származó sárgaréz fokos nyelestül", illetve a fenti jegyzékben Nagy Iván adományaként olvasható „egy sárgaréz fokos, nyéllel, e század elejéről". Mindez a lényegen nem változtat, csupán azt erősíti meg, hogy bizonyos részletek esetében a legaprólékosabb vizsgálatok sem adnak mindig egyértelmű választ. Az említetteken kívül az 1936-os leltárkönyvben még két tál szerepel Nagy Iván nevével, immár a bekerülés évszáma nélkül. 195