Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - A „palóc” névválasztás indítéka és jelentéstartama intézmények, rendezvények körében: - Reznicsek László–Vincze Anita: Palóc Népművészeti és Háziipari Szövetkezet, Szécsény

alapanyaga az ágyöltözéknek, a hétköznapi és az ünnepi viseletnek, és az egyéb lakástextíliáknak. Az említett vászonneműk nagyobb része szőtteshímzéssel (stráfokkal) vagy hímzéssel (varrással) történő díszítése már a középkorban is ismert volt. A vászonféléknél megkülönböztethetjük a kender, len és pamutvásznat és ezek keverékeit. A kender-lent, kender-pamutot, és a len-pamutot feles vagy kevert változatban. A kender és a len feldolgozása hasonló módon történt. Az 1980-as években a szövetkezet továbbra is sikeresnek mondható. Egy-egy jól sikerült kiállítás és eredményes verseny után újra fellendült a munka. A rendszerváltást követően a szövetkezet továbbra is ragaszkodik régi nevéhez. Egészen a kezdetektől jelen van a palóc elnevezés. Valójában miért? Ennek magyarázata nagyon egyszerű. A Magyarországon belül kialakult területi népművészeti alkotásokat a díszítő motívumok sajátosságai által határozhatjuk meg. A régi időkben a földrajzi elnevezésekhez sok mindent kötöttek az emberek. Minden tájnak külön-külön szokásai, motívumai és nem utolsó sorban színvilága volt és van. A Palócföldnek is megvan a maga jellegzetessége, a szövés területén és más területen is. A szövetkezetnek régen és most is húzó iparága volt a szövés, melyhez a múltból merítették a technológiát, motívumokat, színharmóniát és nem utolsósorban az alapanyagot. így tehát a régiből alakult ki egy új, de ennek a magja a palóc paraszti művészet maradt, lehetünk akár 40-50 vagy száz évvel később is. A hagyományokhoz ragaszkodunk, s hűen formáljuk azt az új kor szellemében. A háziipar szempontjából a palóc szó nem csupán a tájat és a hovatartozást jelenti, hanem az itt kialakult népművészet sajátosságát, formavilágát, motívumait, alapanyagát és színharmóniáját, legfőképpen a szőttesek területén. A Palóc Népművészeti Szövetkezet életében az 1991-es év nagy változásokat hozott. Szervezeti és tulajdonosi szempontból új helyzet állt elő. Az 1991-es évi törvények előírták a szövetkezet átalakulását, a vagyon nevesítését. E politikai döntés hatalmas indulatokat szabadított fel, elindult egy széthúzási folyamat. A szövetkezet jelenlegi dolgozóit nem foglalkoztatja az a tény, hogy tulajdonrészt ruháztak rá, értékpapír formájában. Az idős szövetkezeti tagnak pedig szüksége lenne a tulajdonra, hiszen sok haszna nincs az átalakításból. Pont azért nincs osztaléka, mert a gazdasági szabályok megszüntettek minden kivételt az adózás terén. A népművészeti termelést belekényszerítenek az iparszerű gyártás szabályozási rendszerébe. A nehézségek ellenére, főleg a tartalékaira építve, a változást követő 4-5 évben kiegyensúlyozott gazdálkodást tudott folytatni, de mára ez a kép megváltozott. Igaz kevés helyen foglalkoznak régi népművészettel, így a hagyományos kézi szövéssel, (mint például a Palóc Népművészeti Szövetkezetnél,) de iparosodott, profitorientált világunkban* erőteljesen küzdenek a fennmaradásért. Becsiésíink szerint változatlan árszínvonal mellett a felére csökkent a nettó árbevétel az elmúlt években a szövetkezetnél. Létszámban hasonló a 456