Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - A „palóc” névválasztás indítéka és jelentéstartama intézmények, rendezvények körében: - Reznicsek László–Vincze Anita: Palóc Népművészeti és Háziipari Szövetkezet, Szécsény

helyzet. Megszűnt a központi üzem, csupán 4-5 nyugdíjas termel üzemi körülmények között. A bedolgozói hálózat is csak emlékeztet a régi rendszerre. A szövetkezetnél dolgozik az egyetlenegy palóc népi iparművész, aki jelenleg is tervez újabb és újabb motívumokat, mintákat, amelyek megfelelnek a népi hagyományoknak, de beilleszthetők az új évszázad divatvilágába is. A jelenlegi mintákat és motívumokat a régi hagyományokból merítik, de akadnak újonnan kialakított minták is, gazdagítva ezzel a kollekciót. Az így elkészített termékeket nevezzük új népi szőtteseknek, melyek mintában vagy alapanyagban is hűen tükrözik a régi múltat. A hagyományos technológiával működő Palóc Népművészeti Szövetkezet nagyon nagy nehézségekkel küzd az életben maradásáért, hogy népművészetünk megmaradjon és éljen. Feladatunknak kell tekinteni a régi és az új összeegyeztetését, oly módon, hogy a mintákat és a motívumokat megőrizzük, s mind bevihető legyen az új divat világába. így nemcsak a hagyomány őrzése, hanem ápolása is feladatkörünkbe tartozik, amely magába foglalja az újítást, megújulást. Úgy gondoljuk, ahogy a XXI. század textilipara is jelentős változásokon megy át, így a hozzákapcsolódó területeket is valóban fejleszteni, változtatni kell, hogy el ne vesszenek! Mint minden, a népművészetünk is változásokon megy keresztül, ami jó is volna mindaddig, míg ez nem drasztikus változás. A rohanó és a megélhetésért küzdő világban kérdésessé vált a népi iparművészet életben maradása, nemcsak a hagyományos kézi szövés területén. Ez a változás addig elfogadható, ameddig nem fogjuk romba dönteni azokat a kis szövetkezeteket, melyek fenn szeretnék tartani az egyedi művészeten alapuló, régi motívumvilágunk, hagyományunk elvén működő szövödéket. A kis üzemek mutatnak fejlődést, s nemcsak az alapanyagban, hanem meghatározott keretek között a minták elhelyezésében, az új világkép tükrében. A még létező, népi művészetet ápoló kis csoportoknál megfigyelhető az elszántság, a nehéz helyzettel szembeni küzdelem, mert szeretnék megőrizni nagyanyáinktól kapott örökségünket, s ezt tovább ajándékozni a jövő gyermekeinek. A cél eléréséhez, népművészetünk megőrzéséhez az államnak is hozzá kell járulni. Valahol az állam feladatai közé tartozik népművészetünk megőrzése, mert nemzeti örökségünk részét képezi. Állami szabályozás lenne szükséges, hogy a még létező és megélhetésért küzdő népművészeti szövetkezetek fennmaradjanak, élni tudjanak. Az embereknek azt kellene észrevenni, hogy nem minden a mások követése, hisz ezzel saját országunk egyéniségét veszíthetjük el. Meg kell találnunk azt a határvonalat, ameddig még nem károsítjuk a saját hagyományos művészi világunkat, hogy jövőre vagy akár tíz, húsz, ötven év múlva is, a felnövekvő nemzedékekkel együtt újra ünnepelhessük a Palóc táj nevezetességeit, jellegzetességeit, fennmaradt szokásait, hagyományait. 457