Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - A „palóc” névválasztás indítéka és jelentéstartama intézmények, rendezvények körében: - Reznicsek László–Vincze Anita: Palóc Népművészeti és Háziipari Szövetkezet, Szécsény

REZNICSEK LÁSZLÓ - VINCZE ANITA Szécsény Palóc Népművészeti és Háziipari Szövetkezet, Szécsény A Palóc Népművészeti Szövetkezet ötven éve működik Szécsényben, ahol mindmáig hagyományos kézi szövéssel, csévéléssel készítik a palóc szőtteseket, a század elejéről származó felvetőgéppel. Nógrád megyében már az 1930-as évek végén megfigyelhető volt szervezetten működő háziipari tevékenység „Nógrád Palóc Háziipar" néven. Balassagyarmaton, Érsekvadkerten, Kazáron, Nagylócon és a Felvidék viszszacsatolása után Losoncon is voltak telephelyei. Akkor még csak kenderből, lenből és pamutból készítettek lepedőt, ágyneműt, törölközőt és egyéb háztartásbeli kiegészítőket. Később tértek rá a gyapjú feldolgozására. A történelmi események hatására, az 1940-es években már csak imitt-amott szövögettek. A Palóc Népművészeti Szövetkezet az 1950-es évek elején, állami támogatással indult, az elsők között, 11 alapító taggal. Az alapszabály szerint azzal a céllal alakult, hogy a környékbeli nők részére a háztartási munkából fennmaradó szabadidejükre foglalkozást adjon, másrészt a palóc népművészeti hagyományok alapján kisipari árutermelést hozzon létre, háziipari rendszerben. Az indulási nehézségek ellenére 60 fős munkaerővel elindult a termelés. 1961-re már 221 fő dolgozott a szövetkezetnek, s kialakították a bedolgozói rendszert, ezzel megindult az exportra történő termelés. 1978-ra már tizennyolc országgal voltak kapcsolatban. Az 1970-es évektől kezdve a szövetkezet - ha mondhatom - önálló, vállalatszerű gazdálkodást folytatott. Tevékenysége lényegesen elkülönült, és így magasabb színvonalú terméket lehetett előállítani az egyéb háziipari szövetkezetek termékeinél. Nógrád megye területére a következő háziipari tevékenységek voltak jellemzőek: „népművészeti szőttesek, népművészeti hímzések, népművészeti babák, kötöttáruk, nemezeit áruk, kézi hímzés, háziipari szövött termékek, hulladék anyagok konfekcionálása, fűzvessző feldolgozása, csuhé feldolgozása és rongyszőnyegek szövése." A szövetkezet fokozatosan rátért a népi díszítésű szőttesek készítésére. A népi díszítőművészet kollektív, mert alkotásait egy kis közösség általánosan használja, ellenőrzi, ugyanakkor azonban kiemelkedő egyéniségek állandóan fejlesztik, alakítják azt. A lányok nyolc-tíz évesen édesanyjuk mellett lestek el a szövés technikáját, s később maguk készítették kelengyéjüket, melyet a tisztaszobában tároltak a lakodalom idejéig. így elmondható, anyáról leányra szállt az ősi technika, motívum és minta. A palóc vidéken egészen a legutóbbi időkig alig akadt olyan asszony, aki legalább egyszerű vásznat ne tudott volna szőni, de voltak, akik még a gyapjút is megszőtték. A hétköznapi tárgyak, ruhák az általuk elkészített vászonból készültek. Az asszony szőtte vászon volt az 455