Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - A „palóc” névválasztás indítéka és jelentéstartama intézmények, rendezvények körében: - Praznovszky Mihály: A Palócföld folyóirat elnevezése

Most találkozunk először rovatcímmel. A Hagyományok rovatban Manga János jelentős és terjedelmes írása olvasható Nógrádi dudások címmel, benne egy fotó egy nógrádi dudásról. Manga rövid történeti áttekintést ad, beszéltet még zenélő dudásokat, majd leírja a dudakészítés gyakorlatát, a megszólaltatás és a használat kérdéseit. Nyéki Lajos itt folytatja a félbehagyott Madách írását, de önálló címmel. Madách Civilizátora a cím, és alapos elemzést írt erről az érdekes Madách műről. A keletkezéstörténet után a darabot annak korával veti össze. A következő rovat címe Gondjainkból címet viseli. Gajzágó Aladár írása nyitja meg. Az állattenyésztés kérdései a salgótarjáni járásban címmel, illusztrációval ellátva. Részletesen leírja a tájegység jellegzetes és fontos állattenyésztési ágazatait, egyenként sorba véve azokat, a szarvasmarha állománytól a hal tenyésztésig. Az újabb rovat címe: Figyelő. Itt Szabó Béla írása szerepel. Beszámoló a III. megyei képzőművészeti kiállításról. Két illusztrációja van, Farkas András és Czinke Ferenc egy-egy képét közli. Ezt követően Jakab Sándor ünnepi beszédéből adnak közre egy részletet, amelyet a szécsényi országgyűlés 250-ik évfordulóján mondott el. Ez inkább politikai szónoklat, mintsem történelmi összefoglaló. Maróti Gyula is beszámolót közölt Egy hangverseny a barátság jegyében címmel. A Salgótarjánban szerepelt szovjet zenészek koncertjéről számol be, meglepő szakértelemről téve tanúságot a sok ideológiai hajbókolás, magyarázgatás helyett. A lap végén két fotó látható a szécsényi ünnepségről, illetve a szerkesztőbizottság kérése a lap olvasóihoz, hogy írják meg véleményüket a lapról, mi maradt ki, mit szeremének olvasni a következő számokban. Ennek a második számnak nem volt szerkesztőségi bevezetése, tehát folyamatos megjelenésűnek tekintette magát. A belső oldalon a már ismert Mikszáthi idézetet ismételte meg, amit alighanem mottónak is szánhattak a későbbiekben is. Az 1960-ban újra megjelenő Palócföld bevezető írásában még enynyi áttételes utalást sem találunk a név jelentés-hordozására. Van benne némi viszonyítás a régi és az új közötti ellentétre, a fejlődés legyőzhetetlenségére, sőt a palóc mivolt ekkor még bizonyára jobban élő és létező, pejoratív és sértő tartalmára: „A palóc ma már nemcsak annyit tud, hogy az eső elől a fa alá álljon, hanem kultúrszomjának kielégítésével egyre gyorsabban halad a műveltség elsajátítása felé." Ezt a nyitó cikket Vonsik Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága Agitációs és propaganda osztályának vezetője írta. Ennek megfelelően minden akkor szokásos ideológiai kellék szerepelt a rövid írásban. Kulturális arculat, tömegek, dolgozó nép gondolatvilága, kritika a régi világ felett, emberi munka az irodalom alapja, stb. stb. Ijesztőbbek viszont azon mondatai, amelyekből az irányított nógrádi politikai magatartását, kötelezően elvárt irányát véljük kiolvasni Úgy látja a szerző, hogy ennek a folyóiratnak a szerzői jó úton indultak el. „A múlttal szembeni 441