Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Cs. Schwalm Edit: A palóc népi táplálkozás jellemzői a 19–20. század fordulóján

krumplilevest főztek vele. A szalonnát szintén füstölték, az erős munkák idejére tartalékolták (Visontán volt olyan földbirtokos, aki megnézte, mit esznek a napszámosai. Aki nem szalonnát evett, másnap nem fogadta fel, mert nem bírta úgy a munkát).

18 Zsírnak kevés szalonnát sütöttek ki. A tepertőalja ételízesítő. Szintén e vidék jellegzetességének tartották а füstölt háj készítését. Az összegöngyölt hájat ételhordó kantárba téve füstölték, kenyérre kenve fogyasztották. A XX. század elején még általános volt. A kocsonya is kizárólag/wsföZf lábból, bőrből készült. Farsangkor és húsvétra főzték. Már a XIX. századi források is említik fagylalt hús néven.

19 A juhhúst a XIX. század végén még sok helyen főzik lakodalmakba. Készítettek belőle savanyúlevest és húsoskáposztát. Több településen a hentes kimérve birkahúst árult. Baromfit minden háznál tartottak. Csirkét alkalmanként, vasárnap főztek, illetve az aratóknak készítették. A tojás fogyasztása igen csekély volt, leves dúsítására használták. A tojás és a baromfi legnagyobb részét eladta a gazdaasszony, hogy egy kis pénzhez jusson. A gyermekágyas asszonynak hordott ételek között is szerepel rántotta vagy tojásban sütött tyúk. „...régen a tojás volt a legnagyobb sütejnény. Azt mondták a régi asszonyok: mindennap világra hoznék egy gyereket egy tál rántottáért."

20 Egyes kistájakon a libatartás is jelentős volt. Tolla fontos az ágynemű tömésére. Húsát levesnek, sütve, káposztába főzve készítették. Őszi búcsúk étrendjén is szerepelt. Fűszerek használata. Elég kevés fűszert használtak. Fokhagyma, vöröshagyma főleg az ételízesítő, valamint bors és piros paprika (az őrölt piros paprikát sok helyen jó bosnak (bors) nevezik. Az étkezés formája, szokásai. Egyes palóc étkezési szokások igen archaikus jellegűek. A XX. század elejéig szokásban volt az, hogy a nők nem foglalhattak helyet az asztalnál, az ott ülő férfiak háta mögött álltak, és válluk felett átnyúlva szedték ki a közös tálból az ételt. Időseknek, gyerekeknek szintén külön tálba, kis székre vagy kemencepadkára tették az ételt. (Az is előfordult, hogy előbb a férfiak ettek az asztalnál, utána a nők). Étkezéshez sokáig csak kanalat használtak, a villa és külön tányér használata az I. Világháború táján jelent meg, először a lakodalmakban. Az étkezés rendje mindig a munkához igazodott. Télen naponta kétszer, dologidőben háromszor, négyszer is étkeztek. Reggelire is gyakran fogyasztottak levest, vagy hajában sült krumplit. Az előző napról megmaradt gancát, tésztát is másnap reggelire fogyasztották, tálalás előtt lepirították. w CS. SCHWALM Edit, 1975. 96. » TAHY Gáspár, 1837.10. » MORVAY Judit, 1981. 89. 426