Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Cs. Schwalm Edit: A palóc népi táplálkozás jellemzői a 19–20. század fordulóján

vagy összetekerve készítették. Legjellegzetesebb a krumplis túrós lepény vagy túrós lepény. Lakodalomban, karácsonykor sok helyen ma is elmaradhatatlan. Palóc jellegzetességnek tartják a morvánt, morványkalácsot Több ágból font, a legfinomabb anyagú tésztából készült, töltelék nélküli kalács. Ünnepi asztalon, vasárnap ma is gyakori. Az átlagosnál nagyobb méretű, szegletes formájú morványkalácsot lakodalomra kidíszítették. Kis tésztafigurákat (rózsa, madár) fentot, esetleg rozmaringágat tettek rá. Neve a Zagyvától keletre morván, köszöntőkalács vagy nagykalács. A Zagyvától nyugatra színes papírokkal becsavart rudakkal, zászlókkal, szalagokkal, mézeskaláccsal, gyertyával díszítették. Neve örömkalács, menyasszonykalács. A lakodalom záró aktusaként szétosztották a vendégek között.

16 Szintén lakodalomra készült a fentő, ferentő. Csiga formára összetekert kalács, amit sütés után forró cukros vízzel megöntöttek, mézzelmákkal meghintve fogyasztottak. A nyelvészek is a palóc néprajzi csoportra jellemző tájszónak tartják.

17 Kis rudacskákba sodorva, kenyér vagy kalácstésztából készült a fogyasztás előtt szintén megöntött, mákkal ízesített guba vagy tekercs. Nagypénteken vagy karácsony böjtjén készítették. Rétest vasárnapra, kisebb ünnepre sütöttek, és szerepelt a gyermekágyas asszonynak hordott ételek között is (poszrik). Töltelékei között több olyan növényt, gyümölcsöt találunk, amit ma már nem használnak. (Ilyen pl. dinsztelt sárgarépa, reszelt sütőtök, aszaltszilva, cukorrépa). Zsírban sütött tészta a herőce és a pampuska (fánk), leginkább farsangkor készítették. Jellegzetes ostya-szerű süteménye volt ennek a vidéknek a molnárkalács. Híg tésztából sütővas közé öntve sütötték. Karácsonykor elmaradhatatlan volt, de más ünnepen, és fonóban is gyakori. Az egri és a gyöngyösi piacon is árulták (illetve árulják ma is). Tej- és tejtermékek szerepe a táplálkozásban. Igen ellentmondásos kérdés, mert a tejtermék a jövedelemszerzés fontos forrása volt. Nagyon sok helyen az ún, melléktermékeket savót (csóré), írót (vajköpülés után viszszamaradt lé) vagy vízzel hígított tejet használtak a habaráshoz vagy levesnek. A túrót, tejfölt, vajat piacra vitték, éppen ezért a túró, tejföl is ritkábban szerepel ételízesítőként (Nagyon kedvesen utal erre is, az Istvánffy által gyűjtött kis anekdota.) Húsfogyasztás. Húsfélék közül sertéshúst fogyasztottak legtöbbet. Frissen, pecsenyének csak keveset készítettek disznóöléskor. A hús túlnyomó részét felfüstölték, és a több energiát kívánó mezőgazdasági munkák idején (kaszálás, aratás, cséplés) jó sűrű bablevest, káposztát vagy le CS. SCHWALM Edit, 1981. 350-373. 17 A magyar nyelv szótára, 1864. II. 808. ...fentő, fenteő: kicsiny, csavargatott mézes-mákos kalács, a melynek kerülete koszorú alakú (Palócság) MTSZ. 1894. 574. ÚMTSZ. 2. 1988. 419420. 425