Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Sándor Anna: A Nyitra-vidéki palóc nyelvjárások

SÁNDOR ANNA Konstantin Egyetem Hungarisztika Tanszék Nyitra A Nyitra-vidéki palóc nyelvjárások Köztudott, hogy a Nyitra vidékén élő magyar közösség etnikai és nyelvjárási besorolása számos vita alapjául szolgált már eddig is, melyek folyamán a nézetkülönbségek nem vagy alig csökkentek. Viszont azt is be kell ismernünk, hogy maguk a néprajzi és a nyelvjárási szakemberek saját berkeikben is sokat vitatkoztak már nemcsak a palóc szó eredetéről, hanem a palócok által lakott terület kiterjedtségéről is. Ezt a tényt nem kívánom a nevek hosszú felsorolásával bizonygatni, csupán a két szakterület egy-egy jeles képviselőjének idevágó gondolatát idézném. Balassa Iván a palócokról többek között azt írja, hogy „nemcsak elnevezésük, de keleti és nyugati határuk is sok vitára adott alkalmat. Egyesek nyugaton egészen a Nyitránál, mások a Garam, illetve az Ipoly folyónál húzzák meg a határukat" (1989:354). A dialektológusok közül pedig hadd idézzem annak a tudósnak a véleményét, aki mindmáig a magyar nyelvjárások tagolódásának legrészletezőbb rendszerét alkotta meg: „Mindazokat a nyelvjárásokat, amelyekben az a, á fonéma tipikus realizációja ™, #, a nyelvjárástani szakirodalom palócnak... szokta nevezni. A „palóc" műszót használja azonban a néprajzi szakirodalom is,... ami azonban a fenti nyelvjárási sajátossággal beszélőknek csak egy kisebb részére vonatkozik..." (IMRE Samu 1971:349). Jómagam, bár nem kívánom hie et nunc eldönteni a nálamnál nagyobb szakemberek vitáját, azon a véleményen vagyok, hogy mivel a nyelv jóval ősibb állapotokat képes megőrizni, mint a minket körülvevő anyagi és szellemi kultúra, a nyelvjárási egyezések perdöntőek lehetnek e kérdésben. S ha például számos nyelvjárási jelenségben mutat egyezést a Nyitra-vidéki palóc tömb a hontiakkal és az Ipoly-vidékiekkel, miért ne tekinthetnénk a Nyitra-vidékieket is palócoknak? Ráadásul egy-egy közösséget a nyelvétől elvonatkoztatva vizsgálni legalább olyan egyoldalú kifejtéshez vezet, mint amikor a nyelvet a külső, társadalmi tényezőktől függetlenül akarják vizsgálni. Ezért is tartanám fontosnak a néprajzi és nyelvjárási kutatások eredményeinek intenzívebb kölcsönös felhasználását. Ahogy az már a fentiekből is kiderült, a területi kiterjedés behatárolása mindkét szakterület tudósainak számos fejtörést okozott, és okoz még napjainkban is. A földrajzi koordináták pontosabb kijelölését elsősorban a néprajzi és nyelvjárási atlaszok teszik lehetővé. Mivel a magyar dialektológiában nemcsak a palóc, hanem a Nyitra-vidéki nyelvjárások belső tagolódásával kapcsolatban is számos kérdőjel merült fel, a nyelvjárástudomány 397