Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Sándor Anna: A Nyitra-vidéki palóc nyelvjárások

már régóta sürgette egy Nyitra-vidéki regionális nyelvjárási atlasz elkészítését. Jóllehet a Nyitra-vidéki regionális nyelvjárási atlasz munkálatainak elindításáról szóló hírek már többször is reményteli várakozásokkal töltötték el a magyar dialektológia képviselőit (1. BÁRCZI1955: 19, KÁLMÁN 1968: 91), de az ígéretes kezdetek után hol objektív, hol pedig szubjektív okok miatt a nyelvjárástudomány /cseh/szlovákiai művelői adósak maradtak ezzel, pontosabban ezzel is. Tény ugyanis, hogy a többi Kárpátmedencei magyar kisebbség dialektológiai eredményeihez képest is jócskán lemaradtunk (1. BENKŐ 1998:22), s e hátrányunk máig tart. Bár nem állítható, hogy a holtpontról már elmozdultunk, de kisebb részeredményekről, így például a Nyitra-vidéki nyelvjárási atlasz munkálatairól, már beszámolhatunk. Előadásomban a Nyitra-vidéki nyelvjárási atlasz eddig összegyűlt adatai alapján vonok le néhány következtetést e nyelvjárástípus belső tagolódását illetően. A tájatlaszok fontosságát az eltelt fél évszázadban már többen is megindokolták (vö. VÉGH 1959: 4, GÁLFFY 1969: 21, DEME 1982: 90, KIRÁLY 1988: 554). E teljes kutatópont-sűrűségű atlaszok szerepét elsősorban abban látják a kutatók, hogy míg a Magyar Nyelvjárások Atlasza mint a nagyatlaszok általában - az egész magyar nyelvterület nyelvjáráscsoportjait igyekszik átfogni, addig egy-egy regionális nyelvatlasz az adott régióra jellemző jelenségek területi kiterjedését, a pontos izoglosszákat kívánja föltérképezni. Az izoglosszák teljes kiterjedését szemléltető térképlapok pedig hozzásegíthetnek bennünket az egyes nyelvjáráscsoportok belső tagolódásának árnyaltabb kijelöléséhez. Ez különösen azoknál a nyelvjáráscsoportoknál fontos, melyek egységes voltát kétségbe vonja a nyelvjárási tipológia. Ilyen az északnyugati palóc nyelvjárástípus is, melynek egységét IMRE SAMU is megkérdőjelezte: „További részletesebb vizsgálatot kíván az a kérdés, hogy a megjelölt terület nyelvjárása valóban egy típusnak tekinthető-e. Úgy gondolom, hogy a Nyitra környéki pontok egy része semmiképpen sem sorolható ebbe a típusba. A nyelvatlasz anyaga azonban itt nem igazít el kellő módon" (1971: 353). Bár nem bizonyító erejű, de mindenképp megemlítendő, mivel a Nyitra-vidéki falvak nyelvjárási különbségeire utal, hogy az itt élő idősek és középkorúak többnyire meg tudják állapítani, melyik községből származik az adott nyelvjárási beszélő. S e szubjektív észrevételeket, a „nyelvjárási beszélők dialektológiájá"-t (KISS 1990:42), vagy másképp fogalmazva a „laikusok nyelvvel kapcsolatos vélekedéseinek vizsgálatát" (KONTRA 1997: 224) a nyelvészeti kutatásokban érdemes figyelembe vennünk. Ugyanígy figyelembe kell vennünk azt is, hogy a régió lakói általában palócosnak tartják saját nyelvjárásukat. Ezt bizonyítja az a felmérés, melyben a koloni középiskolások körében afelől érdeklődtem, hogy „A Nyitra vidéki községek közül melyikben beszélnek szebben magyarul?" Az írásban feltett és megválaszolt kérdésre többen is úgy válaszoltak, hogy a régióban 398