Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - R. Várkonyi Ágnes: Természet és társadalom – A történeti ökológia lehetőségei

a közös erdőhasználatokban hogyan éltek esetleg régi szokásrendek, a székely falutörvényekkel összehasonlítva. A palóc falvakban az erőterület elosztása és a kitermelt fa elosztása nyílhúzás során történt. A nyílhúzást cédula helyettesítette, de a cédula neve is nyíl. Ez az ősi elosztási mód a földközösség határhasználatának maradványa. A 20. század azonban rendkívül érdekes fejleményekre figyelmeztet. 1900-tól különböző tulajdonviszonyok alakultak ki, viszont erdőtársulások jöttek létre. A palóc falvakban az 1900-as évektől fogva közösen vásároltak erdőt. Mátraszőllősön kb. 300-350 ember vette meg közösen a mintegy 500 hold Zsákfa erdőt. Egyházasgergéről több család költözött Karancskeszibe és megvettek 600 holdnyi területet, a fele erdő volt és legelő. 1928-ban 63 bükkszéki ember vett meg 68 katasztrális hold erdőt. Közös erdőrendtartással gazdálkodtak és rendtartásuk egyik legfontosabb feladata az erdő védelme, regeneráló képességének biztosítása volt. Miként a székely falutörvények erdőrendtartásának is. Érdemes lenne összevetni és megvizsgálni az esetleges közös vonások eredetét és a szokásrendeket. Az 1870-es években Salgótarján környékén a bányászat és a gyors és hirtelen iparosodás letarolta a tájat, a századforduló környékén azonban tudatosan begyógyították a sebeket. A város környékén összesen 131552 facsemetét ültettek el. Inászón a legkorábban indult meg a bányászat és a hegyoldalak kopár, vízmosásos pusztasággá váltak, de már 1875-ben megkezdték a fásítást. A Palócföld erdőkultúrája azért is beható vizsgálatokra méltó, mert archaikus elemeivel képes volt átváltani a polgáriasodó Magyarország érdekét megfogalmazó programra. Nemcsak az erőtörvényről van szó, hanem Hunfalvy János részletesen kifejti, hogy az erdő jelentős hatással van a Kárpát-medence éghajlatára, az Alföld mikroklímájára, az ország lakóinak egészségi viszonyaira s a "nemzetek szellemi művelődésére nézve." Felidézi Széchenyi látomását az élőfákkal szegélyezett országutakról, ligetes legelőkről, alföldi erdőkről. Majd leszögezi: "Én az erdőt nemzeti tőkének, nemzetünknek úgyszólván utolsó tőkéjének tartom, melyet nem szabad megtámadnunk, eltékozolnunk, melynek megtartásában és nevelésében kormánynak, egyeseknek, községeknek s az egész nemzetnek, törvényhozásnak, közigazgatásnak és népnevelésnek közre kell működniök!"

73 „Földanya csontjai" A Palócföldön a természet értékeiből az elmúlt évszázad második felében különösen sok pusztult el. „Az ipolyszögi láp érdekes és értékes hínár növényzete a nyolcvanas évek közepén a kiszáradás következtében megsemmisült. " Csesztvétől északra az Anna-hegy lábánál ered a Dézs patak. A hegy északi lejtőjét a Mogyorós erdő borította, maradványa egy természetes állapotban megmaradt gyertyános - tölgyes. Hatalmas vadcseresznyefák " HUNFALVY János: Az erdők befolyása az éghajlatra. Budapesti Szemle 1873,323-355. 369