Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - R. Várkonyi Ágnes: Természet és társadalom – A történeti ökológia lehetőségei

ben sok kárt szenvednek. De ennek ellenére a rétek rendkívül termékenyek. További vizsgálatoknak kell majd eldönteni, hogy érvényesült e vajon a vízparti népek vízgazdálkodása. A malmokról kapott tájékoztatások nem elegendőek, hogy megközelítően is képet alkossunk a térség vízi energia felhasználásáról. A vizek hasznosításának lehetőségeit jelzi, az 1811-1815 folyamán Fasola tervei alapján a Garadna patakra telepített 12 méter magas völgyzáró gát, a Hámori tó. További következtetésre juthatunk, ha figyelembe vesszük, hogy jelenlegi tudásunk szerint a gőzmalom mennyire későn jelent meg ezen a tájon. Végül megoldandó kérdés, hogy a régió vízrajza, a gyakori, de nem pusztító folyókiöntések, a patakok áradásai miatt a nedves völgyek, vajon mennyiben határozták meg a szűkebb régió, esetleg a kistájak páratartalmát. Azért is, mert hatással lehetett az erdőkre is. Bükkösök, tölgyesek, gyertyánosok Gazdag szakirodalom tájékoztat róla, hogy évszázadokon át nagymértékben az erdők tartották el a lakosságot. Az Árpád-korban a régiót összefüggő nagy erdőség borította, s az évszázadok folyamán a falvak irtásokon települtek meg. Ugyanakkor a legutóbbi időkig megőrizte a táj erdős jellegét. Vajon mi volt az oka, hogy a 19. század közepén, a jobbágyfelszabadítás után, amikor az egész országban nagy méreteket öltött az erdők pusztulása, ebben a régióban egységben maradnak az erdők? Nem történtek szisztematikus vizsgálatok a régió erdőkezelési, erdővédelmi gyakorlatáról. Mivel az erdőből éltek, kellett ennek lennie. Szórt adataink figyelmeztetnek is, hogy a kérdés nagyobb figyelmet érdemelne. „A kornai jobbágyok juhászainak megtiltják, hogy fejszét hordjanak maglikkal az erdőbe." 72 Ez az egyetlen adat is felidézi bennünk a székely falutörvények mentalitását. Egyenlőre nyitva kell hagynunk a kérdést, milyen volt ennek a régiónak a régi évszázadokban az erdővédelmi gyakorlata. Az erdők pusztulását itt is érzékelték, mint az ország más területén. A bükkszéki közbirtokosok 1807-ban megállapították: „mivel az erdők oly elpusztult állapotban vágynak, hogy tűzre való fát is alig adhatnak." Vajon mi volt az oka, hogy a 19. század közepén a jobbágyfelszabadítás után, amikor az egész országban nagy méreteket öltött az erdők pusztulása, ebben a régióban egységben maradnak az erdők? 1848 után az erdőket nem osztották fel. Erős szokásrend szabályozta a közös erdőhasználat módjait. A közbirtokosság legfontosabb feladata az erdő védelme és a fahaszon szétosztása volt. A 19. század végén Sajóvelezden: 1200 hold közös erdőn, 40 éves vágásbeosztással gazdálkodtak. Mi van azzal a kb. 100 holdnyi tölgyessel, amit meghagytak őserdőnek. Ezekben 7

2 ZÓLYOMI i.m. 188. 368