Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)
A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - R. Várkonyi Ágnes: Természet és társadalom – A történeti ökológia lehetőségei
megélhetésül szolgált a fakitermelés, a mészégetés és a faipar. 67 A válaszra talán a történeti ökológia nyújthat kutatási irányt. Az Ipoly és a Sajó A Palócföld vízrendszerének kialakulása némi magyarázatot adhat a régió sajátos vízrajzi viszonyaira. 68 A 18. századi folyószabályozások, amelyek mint láttuk, annyi problémát okoztak az egész Kárpát medencében, ezt a régiót elkerülték. Az újabb áttekintések azt igazolják, hogy a Duna és a Tisza, a Vág, a Körösök, a Dráva áradásai minden energiát lekötöttek. A gazdasági érdekű vízlecsapolások tervezői fantáziáját nem foglalkoztatta a Palócföld. Nagyobb tó, kiterjedt mocsár, mint az Ecsedi láp nem volt a térségben. Az Ipolyról csak a Trianoni határok érdekében állították, hogy hajózható. Korábban még, a 18. században a szállítás érdekében kifejlesztendő vízi utakról tobzódó tervekben sem tűnt fel a neve. Nagyobb árvizet az Eger patak okozott, s 1765-1769-ben gróf Esterházy Károly püspök építtetett gátakat. Az egri érsekség uradalmi mérnöke, Sartory József Besztercebányán végzett bányamérnök talán az első, aki felmérte a Sajó folyását és tervet készített szabályozásáról. 1791-1792-ben csak a Zagyva alsó folyásának vízrajzi térképe készült el, a század végére befejezték a Zagyva-Tarna közének vízrendezését, s 2 km hosszú csatorna is épült. Bedekovich Lőrinc vármegyei mérnök a Zagyva alsó folyásáról készített gazdag vízrajzi térképet. Felfedezték a térség legfontosabb gyógyvizét a parádit, majd később, bár a helyiek tudtak róla, a bükkszékit. Mindazonáltal csak Ózd és Bánréve között folyt, elég későn, szabályozás a Sajón. Mocsáry Antal 1826-ban már javasolta, hogy szabályozzák az Ipolyt, a Zagyvát és a kisebb patakokat is. 69 Elgondolkoztató, amit a kutatások a falvak rétgazdálkodásáról és a malmokról tártak fel. Egyetlen példát említhetünk: Halászi „rétjei a lakosság számára elegendő szénát adtak." Kivéve, amikor az Ipoly áradásai elöntötték a réteket, de a folyó medrébe visszatérve nagymennyiségű iszapot, fövenyt, hordalékot hagyott maga után. Sőt az Ipoly kiöntései nyomán jókora halastavak is keletkeztek. 70 Hasonló figyelhető meg Nádújfalun. A Zagyva folyó és a Tószeri-, a Ballá- és az Iványi-patakkal átszelt község áradásokkal árasztott rétjei kétharmadán évente kétszer is kaszálhattak. 71 Sajóvelezd, más Sajó-menti helyiséghez hasonlóan panaszolja, hogy a folyó minden évben kiont, és ha tovább tart a „víz árja" vetéseikf > 7 PETERCSÁK Tivadar: Erdőhasználat a Palócföldön. Palócok, 1989, III. köt. 235. köv. lapok 68 SOMOGYI Sándor: A Felvidék folyóhálózatának kialakulása. In: A Felvidék történeti földrajza. 44-49. Firsnyák Sándor, Nyíregyháza, 1998,76-77. 69 DÓKA Klára: Folyószabályozás a Felvidéken. In: A Felvidék történeti földrajza, 1998, 89.FEJÉR László (szerkesztette) Vizeink krónikája. A magyar vízgadálkodás története. Bp. 2001. 44., 59. -PRAZNOVSZKY, 1998. 25. 70 HAVASSY i.m. 14. 7i HAVASSY i.m. 21. 367
