Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - R. Várkonyi Ágnes: Természet és társadalom – A történeti ökológia lehetőségei

vissza, amikor rendelkezésük kimondja, hogy ha valaki az erdőn a tilalmat megszegve tüzet rak, levágják a kezét.

43 "Minthogy az erdők már annyira elpusztultak, hogy kevés idő múlva még tűzifa se lesz erdeinkben"... olvasható a székelyföldi Hídvég 1800-1820 között lejegyzett rendtartásában. Nyilvánvaló, hogy az évszázadokon át működő falutörvények rendtartása a közösség belső kohéziójának lazulása miatt is kezdi elveszteni hatóerejét.

44 A század folyamán következett be a Mezőség ökológiai katasztrófája. Az erdők pusztulása, a túlnépesedés, a korábbi mezőgazdasági kultúra átalakulása, a nagyállattartást felváltó kisállattartás, a juhtenyésztés elterjedése - mint egymásra halmozódó együttes hatás - vezetett az addig ligetes, tavas táj környezeti pusztulásához.

45 Aszály A 18. században ismerik meg a Kárpát-medence lakói a legnagyobb, mert kivédhetetlen csapást, az országos aszályt. A 17. század folyamán összesen 18 évből ismerünk szárazságot jelző feljegyzéseket, ezek nagyrésze egyes országrészekre vagy vidékekre szorítkozott. A 18. században viszont minden évtizedben van egy-két aszályos év, a szárazságok hosszabb ideig tartanak, országos kiterjedésűek és éhínségek, járványok követik. 1779-1800 közötti 20 évből tizenegyben pusztított az aszály. 1801-1846 között tizenegy aszályos évet szenvedtek végig az Alföld lakói.

46 Az aszály következménye ínség, járvány, elszegényedés. A század 90-es éveiben egymást érő helyi ínségek jelentései feldolgozásra várnak. A kunsági szegénység, az 1794. évi jelentés szerint, hogy "háza népét az éhenhalástól megmentse", földjét, jószágát, ingóságait eladja. "Az ínséges esztendők az egész magyar állattartást visszavetették."

4

'

7 Feltehető, hogy az aszályos évek a melegebbre fordult éghajlat következményei. A Kárpát-medence szerves része lévén a kontinens ökológiai rendszerének, az általános éghajlati változásoknak volt kitéve.

48 Sajátos ökológiai rendszere, tájainak mikroklímája azonban évszázadokon át mérséklőén, kiegyenlítőén hatott. Valószínű, hogy a 18. század utolsó harmadában a Kárpát-medence ökológiai egyensúlya súlyos veszélybe került. A változások több körülmény együtthatójaként következtek be. Megduplázódott a népességszám, de az energiaváltás elmaradt. Fogytak « WELLMANN, 1979.165., 173. 44 Székely falutörvények, 456. - IMREH István: Rendtartó, önigazgató közösségek a Székelyföldön. R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv. (Szerk: TUSOR Péter - RIHMER Zoltán - THOROCZKAY Gábor) Bp., 1998,426. - OROSZI Sándor: Kincstári erdőgazdálkodás Erdélyben. Erdészeti Közlemények, 9. sz. 1993. 44 TÓNK, 1995. 23-30. « GUNST, 1984.441-443. "7 PALÁDI KOVÁCS Attila: A magyar parasztság rétgazdálkodása. Bp., 1979. 52. 48 RÁCZ Lajos: A középkor és a kora újkor éghajlattörténetéről. Agrártörténeti Szemle, 1981. 361