Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Fejős Zoltán: A regionalizmus kérdései és az „új palóckutatás”

termelési rendszerek/Mindez azt is jelenti, hogy az adott terület nem feltételezi a gazdasági egységességet, noha egy-egy terméke révén karakteres különbséget jeleníthet meg a külvilág, a fogyasztók előtt. A régiókat a különböző léptékű kommunikációs kapcsolatok és interakciók szervezik kulturális térré. Az egységes kulturális teret elsősorban az infrastruktúra, a tömegkommunikációs eszközök és csatornák bővítése, a helyi adottságokra kiterjedő oktatási programok és a turizmus kiépítése biztosítja. A turizmus az endogén források kiaknázásának az egyik kiemelkedően fontos formája. Igen gyakran egy-egy régió belső erőforrásokra alapozott fejlesztésének az egyetlen lehetősége. A turizmusban a kultúra gazdasági forrássá válik, helyi-regionális léptékben a helyi kulturális értékek, művészeti alkotások, műemlékek, a természeti és az ökológiai adottságok piaci kiaknázása révén. A gazdasági szerep mellett a turizmus a regionális identitás és az egyes vidékek jelképekkel kifejezhető önmegkülönböztetése szempontjából is a régiók szinte elengedhetetlen kelléke, miközben a turizmus újra is szabja a táji definíciókat és a földrajzi tér táji-kulturális megoszlását (FEJŐS 1985; PÖTTLER 1994; KÜRTI 2000; SZÍJÁRTÓ 2002). Egy-egy régiót leginkább a turizmus tesz kulturálisan sajátosan megkülönböztethető egységgé, annak rendszerében alakul ki egyre határozottabb és egyre jobban emblematizált képe. A helyiek rendszerint ennek keretében élik meg saját körülményeik és kultúrájuk egyediségét, mely kidolgozásához maguk is messzemenően hozzájárulnak. Ebben a szimbolizációs folyamatban a természeti adottságok s egy-egy műemlék mellett főként a helyi-regionális kultúra, legfőképpen a népművészet, a folklór adja a kiinduló pontot. Azt is lehet mondani, hogy a turizmus a regionális különbségek tudatosításából fejlődik ki, illetve abból táplálkozik, s a turisták, a turistaipar révén a régiók mint önálló kulturális terek kívülről is megerősítést nyernek. Mivel a turizmusban a gazdasági és a kulturális, reprezentációs folyamatok messzemenően öszszekapcsolódnak és egybefonódnak, a régiók mint különbségek megélésének erőteljes formája a turizmus - a helyiek és a kívülállók, a látogatók számára egyaránt. A turizmus ily módon valós regionális léptékű gazdasági, társadalmi folyamat és egyúttal erőteljes szimbólumtermelő gyakorlat, melynek eredményeképpen megerősödik a régió kulturális, mentális jelentése. Mindezek alapján joggal állapíthatjuk meg, hogy a regionalizmus és a kultúra kapcsolata a néprajzi kutatás talán legfontosabb területe, ami egyben magyarázza a regionalizmus mai növekvő szerepét is. Hermann Bausinger egy tanulmányában úgy fogalmazott, hogy minden regionális törekvés közvetve vagy közvetlenül a kultúra valamilyen felfogását képviseli (BAUSINGER 1994: 128). A regionális beszédmódban a kultúrára általában három módon hivatkoznak: a kultúra egyrészt azonos a - szűkebben vett néprajzi felfogású - népi kultúrával, másrészt a "magasművészeti" alkotásokkal, harmadrészt olyasmire utal, amit a mindennapi életben 340