Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)
A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Fejős Zoltán: A regionalizmus kérdései és az „új palóckutatás”
követett cselekvésmódokkal, készségekkel, beállítódásokkal azonosíthatunk. Az első "megoldás" viszonylag általános. Időben, térben változatos módon jelentkezik a népi kultúra és a regionális identitás összekapcsolása. A regionális mozgalmak önkifejezésében, a regionális turisztikai célhelyek megformálásában nagy szerepet kap a történeti folklór és népművészet megválogatott elemeinek emblematikus használata. Az többnyire azonban nem magától értetődő - hanem okvetlenül vizsgálandó kérdés -, hogy a mai régiókban a hagyományos tárjtörténeti tagoltság hogyan él tovább. Ez az ún. palóc nagytáj erőteljes belső tagoltsága miatt különösen fontos kérdés. A folklórfesztiváloknak az élő folklór létét sugalló felfogása ugyanakkor közvetlen kapcsolatban áll a térbeli különbségek feltételezett folytonosságával. A regionalizmus ideológiáiban a kultúrának az iparosodás előtti paraszti hagyománnyal való azonosítása oly módon is megerősödhet, hogy az a mai világtól való nosztalgikus menekülés gondolatát fejezi ki. Ennek egyik lehetséges következménye, hogy a romantikus agrármúlt eszményítése régiókat az örökségipar kiszolgálójává tehet. Az egyébként újabb fejlemény, hogy a régiókra hivatkozó beszédmódban is megjelenik a kulturális örökség kategóriája, melyet a múlthoz és a kulturális jelenségekhez való viszonyt illetően teljesen új értelmezésnek kell tekintenünk (vö. FEJŐS 2000). Ugyancsak a kultúrára hivatkoznak a regionális kulturális fesztiválok szervezői, ám ők rendszerint mást - a klasszikus zenére, táncra, képzőművészetre kiterjedő autonóm művészetet értenek a kifejezés alatt. Mindkét kultúrafelfogás alapján ismertek olyan elképzelések, melyek szerint a kulturális adottságokban fontos cselekvési feltételeket lehet látni a régiók gazdasági programjainak és kulturális politikájának alakításában. A kultúra eszerint gazdasági forrássá válik. Más típusú a kultúra említett harmadik felfogásmódja, mely nem annyira a regionalizmus ideológiájában és gyakorlatában, mint a velük kapcsolatos tudományos gondolkodásban kristályosodik ki. A néprajzkutatót ugyanis, aki a régiók vizsgálata során igyekszik figyelembe venni a kultúra változatos értelmezéseit, leginkább az foglalkoztatja, hogy a regionalizmus hogyan jellemezhető a kulturális beállítódások, értékrendek, a mindennapi viselkedésformák szintjén. Más szavakkal,, mit jelent ma palócnak, hajdúságinak, bodrogközinek vagy dunántúlinak lenni - a kulturális reprezentáció esetein túl - a mindennapok szintjén? Összegzésként azt kell hangsúlyosan megállapítanunk, hogy a régió és a regionalizmus a térbeliség néprajzi vizsgálatában újabban jelentkező fogalmak, elszakíthatatlanok a hagyományos társadalmi viszonyokat felbontó és átalakító modernizációtól. A régió a nemzetállami integrációnál szűkebb egység, kifejlett formájában azonban ugyancsak politikai törekvések kerete és eredménye. A régió mint térbelileg körülhatárolt társadalomszerveződés és kultúraépítés egyik kulcseleme az identitás, melyet az emberek különböző szinteken szimbolikus eszközökkel fejeznek ki. A néprajzi kutatást egyrészt ennek történeti forrásai, 341
