Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)
A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Fejős Zoltán: A regionalizmus kérdései és az „új palóckutatás”
a fennálló adminisztratív keretek között is érvényesülhetnek. Megállapíthatjuk, hogy itt a regionalizmus leginkább a gazdasági területfejlesztés kereteként, s nem politikai törekvések formájaként jelenik meg. Az elmaradott térségek helyzete a nyugat-európai regionális fejlődésnek is alapvető problémája (ÉGER 1996; KŐVÁGÓ 1998), de térségünkben a régiókról eddig szinte kizárólag a gazdasági fejlesztés szempontjából beszélnek. A régió fogalma így az elmaradottsággal, vagy legalábbis a hátrányos helyzettel társul, a regionalizmus pedig a kilábalás intézményes megszervezését/ megszerveződését jelenti. Ez ugyanakkor párhuzamos az azonosságok alakulásával, ami néprajzi, antropológiai szempontból azt a kérdést veti fel, hogy a régió társadalmi-kulturális tartalma a mindennapi életben hogyan, miben érvényesül, és ez hogyan tanulmányozható. Itt utalok a bevezetőben említettekre: a térbelileg elkülönült népesség egysége és a kulturális konstrukciók kettősségének kérdésére. A "negatív regionalizmus", vagyis az elmaradottság és a "pozitív regionalizmus", azaz a térhez kötött érzelmileg előnyökkel járó önmegkülönböztetés, ezek ellentéte, szerencsés esetben a két pólus felcserélődése mind olyan kérdések, amikkel - mások mellett - a régiók mindennapiságát meg lehet közelíteni. Számos kiemelhető pont közül két összefüggésre térek röviden ki, melyek nem csak a régiók vizsgálatakor, hanem a regionális politikák tervezésénél is jelzik az etnográfiai szakismeretek fölhasználásának lehetőségeit. A peremterületek hanyatlása, ennek szakaszai, a hanyatlás megállításának alternatívái a régiók megszerveződésének, újraszerveződésének alapvető problémája. A hanyatló perifériákhoz képest előnyösebb helyzetben lévő területek számára pedig hasonló jelentőségű a fejlesztések újabb lehetőségeinek megtalálása. A fejlesztés és a forrásbővítés részben a külső erőforrások - tőkebevonás, ipartelepítés, kereskedelmi kapcsolatok kiterjesztése stb. -, részben, és ezúttal ez a fontosabb, a helyi lehetőségek kiaknázásán nyugszik. A regionalizmus az endogén források: a helyi agrártermékek, a fejlesztésben érdekelt szakképzett munkaerő, a helyi munkaszervezeti formák, történetileg kialakult munkakapcsolatok felkarolásának intézményes kerete. A helybeli erőforrások kiaknázása természetesen nem a hagyományos gazdasági, gazdálkodási formák egyszerű továbbvitelét, revitalizációját jelenti, mert az még nem elegendő a régiókon alapuló térségi munkamegosztás újszerű, több szinten összekapcsolódó rendszerének kialakításához. Itt új termelési- és marketingeljárások, értékesítési rendszerek bekapcsolásáról is szó van. Ugyanis, egy-egy helyi termék - például bor, gyümölcs- vagy zöldségféle, tejtermék - piacra juttatása akkor lesz kimondottan sikeres, ha az mint hangsúlyozottan regionális produktum az országos, vagy akár a nemzetközi fogyasztási kultúra termékszerkezetét tudja színesíteni. A mai kor változatosság iránti igényének beteljesítéséhez a helyi erőforrások felderítésével és szimbolikus eszközzé alakításával regionális keretekben is hozzá lehet járulni. Minthogy felértékelődnek például egyedi helyekhez, tájakhoz kötődő táplálkozáskultúrák, megerősödnek az ennek ellátására szakosodó helyi 339
