Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Fejős Zoltán: A regionalizmus kérdései és az „új palóckutatás”

célszerű lenne a regionális és a nemzeti azonosság ilyen kölcsönviszonyát a kisebbségi helyzettől függetlenül is megvizsgálni. Ilyen szempontból, s a magyar-szlovák államhatár jó nyolc évtizedes léte miatt az "új palóckutatás" az azonosságok szintjeinek, egymással való kapcsolódásainak dinamikáját világíthatja meg. A nemzeti integráció történeti elemzésének másik, szintén mai tanulságokkal is járó iránya a térszerveződés történetileg kialakult típusaira koncentrál. Sonkoly Gábor például a 18-19. századi Kolozsvár kapcsán a térfelfogás rendi örökségű hálózatos és a nemzeti társadalomfejlődésre jellemző sejtes típusát különbözteti meg, s kimutatja, hogy a térszerveződés az első esetben partikuláris jellegű, a másodikban pedig kizárólagosra törekvő, más szóval globális. A mai globalizáció hatására Európában megváltozik a nemzeti kereteket jellemző térfelfogás; egyrészt kialakul a nemzeten túllépő globális közösség, másrészt megerősödik ennek ellenpólusa, "a helyi érdeket előnyben részesítő régió" (SONKOLY 1999: 186). Látható, hogy a történeti vizsgálódások termékenyen elősegítik a mai régiók közötti, valamint a nemzetállamhoz, illetve a globális keretekhez fűződő sokrétű és többszintű kapcsolatok értelmezését, miközben ezek gyakorlati alakítását is megalapozhatják. A nemzet és regionalizmus viszonya mellett napjaink másik meghatározó és elemzést igénylő összefüggése - miként az utóbbi példa is jelzi - a regionalizmus és a globalizáció kapcsolódásának kérdése. Tudjuk, a mai regionalizmus mint kollektív identitás megerősödése visszahatás a globalizációra is. Ez a viszony legalább kettős, amiben a történetileg is kimutatható térszerveződési és társadalmi integrációs modellek mellett a kulturális dimenzió megkülönböztetett szerepet játszik. Egyrészt a régiók gazdasági, politikai, kulturális értelemben a nemzetállamokon túllépő folyamatok és kapcsolatrendszerek kialakítói, szervezői. Ebben az értelemben a globális gazdasági-pénzügyi, kulturális stb. hálózatok kiterjesztői, építői. Másrészt a helyi-regionális kapcsolatok, érintkezésformák, identitások és azok szimbolikus kifejezésformái az önazonosság megszilárdításának alapját adhatják. A mai világban helyzetektől függően az identitásnak bonyolult belső hierarchiái, viszonyai jönnek létre (BAUSINGER 1997). Manapság az egyént nem az "én"-től kifelé egyre táguló, koncentrikus körök horizontjából fölépülő identitás jellemzi, hanem a változó szerkezetű és összetételű, alkalmi jellegű azonosságformák határozzák meg; az alkotóelemek hierarchiájában a regionális, a nemzeti, a globális - nem is beszélve az ember ezeknél szűkebb körű további azonosságairól - változatos egyedi kombinációkat és hibrid formákat (vö. KAPCHAN-STRONG 1999) alkothat egymással. A kérdés az, hogy egy-egy régió kulturális és kommunikációs tere adott helyzetekben miként válik az azonosság alakításában viszonyítási ponttá, s milyen szerepet foglal el az identitás szerkezetében. Közép- és Kelet-Európában az Anssi Paasi által megállapított régiófejlődés első három fokozatát érzékelhetjük, bár e regionalizációs folyamatok 338