Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Fejős Zoltán: A regionalizmus kérdései és az „új palóckutatás”

újabb szintjével megnövelik a régiók gazdasági, politikai, kulturális szerepét, illetve fejlesztési lehetőségét (BENKO 1997; ÉGER 1996, 1999; ILLÉS 1997; RECHNITZER 2001). A szóhasználat fenti különbségei bizonyos fokig a régió mint a térbeli társadalomszerveződés fejlődésének fokozatait jelöli, amennyiben azt változó, dinamikus jelenségnek tekintjük. Anssi Paasi finn kutató szerint a társadalom térbeli tagolódása állandóan változik, s a régiók alakulása négy fázist követ. Ez a régiók intézményesülési folyamata: 1. a területi keretek, a régió határainak kialakulása; 2. a fogalmi keretek, az egybetartozást létrehozó és kifejező szimbólumok létrejötte, így például az önelnevezés kialakulása, megszilárdulása; 3. az intézményes, szervezeti forma megteremtése, a társadalmi együttműködés megszerveződése, melynek során meghatározó a kommunikációs eszközök, az oktatás szerepe; 4. az intézményesülés az állam regionális rendszerében, a hivatalos elismerés. Az intézményesülés legmagasabb szintje a közigazgatási szuverenitás elérése, amikor a régió a társadalom szerves és elismert részévé válik. Látható, hogy a régió nem földrajzi, hanem társadalmi, kulturális kategória, melynek politikai implikációi vannak. A régió nem az individuum napi közvetlenül megélt személyes élettere, hanem annál tágabb területet jelöl, mely ugyanakkor a jelzett intézményesülési folyamatban, az intézmények révén szimbolikus módon tudatunk részévé válik (PAASI 1989; vö. CSÍKI 2000). A regionális identitás a régión belül élők és az azon kívül állók tudatának egyaránt osztályozó kategóriáját alkotja, bár természetesen nem egyenlő mértékben és nem azonos értelemben. A régió mint térben meghatározott társadalmi organizáció és az azt tudatilag megteremtő regionalizmus eszmerendszere (NEMES NAGY 1988: 126-127) a "képzelt közösségek" kérdésköréhez sorolható. Ezzel a modern kifejezéssel - mely a nemzet kutatásában fogalmazódott meg (ANDERSON 1983) - jobban megérthetjük a végbemenő folyamatokat. A régió olyan tág társadalmi kört fog át, melynek tagjait személyesen senki nem ismerheti, ugyanakkor valóságos - így térbelileg körülhatárolt, s a hozzá tartozók között szimbolikus paraméterek alapján az egybetartozás laza tudata és élménye jön létre. Ezért mondható az, hogy a regionalizmus modern kollektív identitás, a közvetlen személyközi kommunikáción nyugvó lokalitáshoz képest magasabb szintű integrációs erő, ami erősen különbözik a hagyományos társadalmak lokalitásától. Modernizáció nélkül a társadalom szerveződésének erről a szintjéről nem is beszélhetünk. E megkülönböztetések és meghatározási törekvések ellenére a régió kategóriája további ellentmondásokat is hordoz. Gazdasági, politikai szempontból rendszerint - mint láttuk - területi értelmű, vagyis területileg elkülönülő vagy területi alapon elkülöníthető egységet jelöl, olykor viszont inkább szektoriális és funkcionális megoszlásokra vonatkozik. Egyszer a politikai részvétel és közigazgatási szerveződés 335