Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)
A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Fejős Zoltán: A regionalizmus kérdései és az „új palóckutatás”
rétegeiből indul[nak] ki, az államigazgatás azonosul vele" (BAKÓ 1989: 886-887). Az idézett felvetések részben a palóc(nak mondott) táj és népesség egységessége problémájára, valamint a palóc kulturális konstrukció kialakulásának, jellegzetességeinek kérdésére vonatkoznak. Nyilvánvaló, hogy a mai kutatások leginkább ebben a kettős irányban képzelhetők el. A két nagy problémakomplexum vizsgálata más-más megközelítést igényel, miközben mindkettő beleágyazódik a regionalizmus jelenségének kérdésébe. Az alábbiakban ennek néhány általános összefüggését, értelmezési lehetőségét, s egypár gyakorlati vonatkozását igyekszem áttekinteni. A magyar néprajzi kutatásban a régió, a regionalizmus még viszonylag új, kevéssé használt fogalmak. Nehezíti a helyzetet, hogy a régió önmagában is ellentmondásos fogalom. Jelentését illetően megkülönböztethetünk három fokozatot, nem annyira elméleti rendszert alkotva, hanem gyakorlati belátások alapján. Régió alatt, vagy a "regionális" jelzővel legegyszerűbb, reflektálatlan módon közvetlen térbeli elhatárolódást jelölünk. Ekkor a szóhasználat jobbára köznyelvi értelmű, nincs fogalmi jelentősége. Segítségével laza körülhatárolásként egy ország bármely részére, vidékére utalunk. A régió a központ ellentéte, valamely vidék a maga helyi körülményeivel. Szűkebb értelemben gyakran a központi helytől távol lévő földrajzi területekre, tájakra vonatkoztatjuk. Az ilyen szóhasználathoz képest már más, absztraktabb értelmű az, amikor a régiót meghatározott jegyek alapján a térbeli szerveződés önálló egységének, mégpedig az országnál kisebb, a településnél nagyobb - "közepes méretű" - területének tekintjük. Régióról beszélhetünk történetileg kialakult, viszonylag egyéni fejlődést mutató vidékek, de újabb alakulások esetében is. Ezek közös jellemzője, hogy kifejlődik az önállóság, az egyedi jelleg és az önmegkülönböztetés bizonyos foka. A régió legspecifikusabb fogalma az, amikor intézményileg szervezett területi egységről beszélünk. Az ilyen egység állhat egy vagy több közigazgatási, adminisztratív egységből, de az is lehetséges, hogy a történetileg kialakult régiókat átmetszik újabb keletkezésű közigazgatási határok, sőt - mint a közép-európai térségben, s az itt tárgyalt esetben - újabb államhatárok. Vannak tehát országon belüli, országhatárokon átnyúló régiók. A régiókat elsősorban a politika alakítja ki. Adminisztratív átszervezések új térbeli alakulatokhoz vezetnek. Ennek ellenére létüket rendszerint kulturális jegyek alapján igyekeznek indokolni, s a mesterséges alakulatok is hamar elindulnak a tudati és szimbolikus elsajátítás útján, megerősödik a regionális kultúraépítési folyamat, melyben a nyilvánosságnak, az értelmiségnek fontos szerepe van (vö. BlRÓ-BODÓ 1998). A régiók ilyen szervezett típusát a több államhatáron átnyúló szövetségek, együttműködések tágítják ki, célul tűzve a még nagyobb hatáskörben való együttműködést és önállóságot. A határmenti területek ilyen szövetségei az 1970-es évektől kialakult ún. eurorégiók, melyek az intézményesülés 334
