Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Fejős Zoltán: A regionalizmus kérdései és az „új palóckutatás”

FEJŐS ZOLTÁN Néprajzi Múzeum Budapest A regionalizmus kérdései és az "új palóckutatás" A négy kötetes palóc monográfia nagy erénye, hogy erőteljes társadalomtörténeti és társadalomnéprajzi szemlélet jellemzi. Ennek elmélyítésére, a komplex jelenkutatás irányába való továbbvitelére van szükség akkor, ha a mai élő társadalmi körülmények és életvitel jellegzetességeit, a térbeliség újabb megnyilvánulásait kívánjuk megismerni. Némi támpontot a monográfia szerzői is nyújtanak, akik közül néhányan röviden a leírt hagyományos viszonyok megváltozásáról is szóltak, mintegy kijelölve a további kutatások feladatait. így Szabó László, a társadalomnéprajzi fejezet szerzője felvetette, hogy az 1960-70-es évek változásait a "tudat idegenek megjelenéséhez és uralmához köti (...): [a] tanácselnök, tanácstitkár, párttitkár, tanító" szerepének tulajdonítja. Fontos megjegyzése, hogy "ekkor erősödik meg a 'palóc öntudat' sok településen; ekkor válik bizonyos erkölcsi tartás a tánccsoportok, énekkarok, műkedvelő színjátszók, felelevenített, nem vallásos jellegű szokások, kulturversenyek, népművészek révén bizonyos 'palóc' erkölcsi tartás és öntudat alapjává" (SZABÓ 1989: 398). Ezek az észrevételek két lényeges kapcsolódásra utalnak: egyrészt a tájilag, történetileg kialakult kulturális jegyek mint forrásanyag és a külső társadalmi, politikai hatások viszonyának kutatásra érdemes kérdésére, másrészt a kollektív önkifejezés és a jelképalkotás, jelképhasználat problémájára. Hasonló értelmű Bakó Ferenc néhány megjegyzése a monográfia összegző fejezetében. A történeti adatok és azok elemzése alapján megállapította, hogy a vizsgált területen ki lehetett mutatni kisebb léptékű "mi-tudatok" érvényesülését, miközben átfogó palóc identitás nem létezett. Helyette a palóc jelző gúnynévként, negatív minősítésként volt használatos (BAKÓ 1989: 885-886). Ebben más szavakkal a kategorizáció és az identitás kettősségét lehet megállapítani (vö. JENKINS 1996: 80-89), vagyis azt a különbséget, ami a társadalmi egységek, csoportosulások kívülről szemlélt megnevezése, osztályozása és egyes közösségek valóságos összetartozását kifejező azonosulás között fennáll. E kettős viszony dinamikája a mai körülmények között alapvetően fontos vizsgálati iránynak tekinthető. A lokális csoportokkal való azonosulás jeleit Bakó Ferenc abban látta, hogy a korábbi kultúra egyes elemeinek elhalásával a különbségek megszűnnek, miközben "új differenciák születnek", s ebben az értelmiségnek, az elitnek van nagy szerepe. Az új jellegű öntudat kifejeződése a "folklorizmus jegyében zajló reneszánsz''-пак köszönhető. Az sem kevésbé fontos észrevétel, hogy Bakó Ferenc szerint a jelzett azonosságok a "társadalom alsó 333