Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Limbacher Gábor: A palóc régió kutatási programja a jelenben

sokszínű képét újabb vonásokkal gazdagítva, tovább kívánta mélyíteni nemzeti önismeretünket.

4 A kutatás szembenézett a „palócok" és a „néprajzi csoport" szavak jelentéseinek egymáshoz való viszonyával, igaz a probléma tisztázását, mint célt a kölcsönös megfelelés tételezésével mindjárt meg is előlegezte. Bakó Ferenc, a kutatás szervezője a korábbi szakmai hagyomány és azon általános felismerés alapján, hogy a nemzetet a társadalmi rétegződés mellett egy sajátos néprajzi, etnikus tagoltság is jellemzi, a „hajdúk, jászok, székelyek stb." mellé mindjárt odatársította a palócokat, mint az egyik legnagyobb magyar néprajzi csoportot, amelyet eleve közösségként fogott föl. Emellett azonban a palócok néprajzi csoport voltának mérlegelése a kutatás egyik célját is jelentette: „A néprajzi csoportok bizonyos kulturális, nyelvi és történeti egyneműséget, közös eredetet és hagyománytudatot jelentenek. A földrajzilag és népi kultúrában is eltérő közösségek műveltségéről, történetéről igen keveset tudunk." A kutatási program e hiány lehető megszűntetésére törekedett. A palócok etnikai csoport mivoltának vizsgálatát, mint célt, tételesen a közös nyelv - tájszólás, közös történelmi sors, azonos rasszösszetétel, összefüggő területen lakás, az összetartozás „mi" tudata, közös vallás, közös kultúra és közös gazdasági létfeltételek föltárásával kívánták elérni. Eközben annak megállapítására is törekedtek, hogy - az etnikai csoport mivolt további feltételeként - a felsorolt összetevők megragadhatósága egyúttal a szomszédoktól való különbözőséget is jelent-e. A népi kultúra egésze és egyes ágazatai mélyebb megismerésének igényéből fakadóan, a Palóc Kutatás tudományos program - a nyelvészet korábbi eredményeit követve - hangsúlyosan a palóc népi műveltség kiterjedés-területének meghatározását is célozta. A mintegy tíz évesre tervezett kutatás végső célja egy komplex néprajzi monográfia volt, melyben a regionális etnológia követelményei szerint a történelem, a régészet, a nyelvészet-dialektológia és az embertan, mint társtudományok segítségével megvalósuló mélyebb megismerés és elemzés útján kívánta kiteljesíteni a palócokról alkotott képet. Feltárni a kultúra és társadalom sajátosságait, amelyek nagyobb területen felismerhetően műveltségi kapcsolatokra, egységre utalhatnak, illetve ezzel ellentétben kisebb-nagyobb zónákra, amelyek esetleg széttördelik a Palócföld korábban feltételezett egységét. A kutatás tehát a paraszti kultúra rendszerező, értékelő, elemző leírását, történeti mélységű áttekintését, szerkezeti elemzését, térbeli és időbeli alakulásának feltárását, jellegének megragadását tűzte ki célul, és döntően a XIX. század második, valamint a XX. század első felére összpontosított a trianoni országvesztés (1920) időmetszetéből kiindulva, és ahhoz viszonyítva.

5 * Ajánlás 1989:5-6. s BAKÓ 1989 1,1993-1994, BODROGI 1981:325. 310