Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Petercsák Tivadar: A palóckutatás célkitűzései, megvalósulása és eredményei

régióban egy palócosnak nevezhető övezet létezik, amely Magyarországon belül 10, Szlovákián belül pedig 9 kistájat ölel magába. Megállapítható, hogy a palócság külön nyelvjárással rendelkezik, amely megkülönbözteti a vele szomszédos magyarságtól. Ezt korábban is tudtuk, de most mutatható ki, hogy ez a tájnyelv nem egységes: a szlovákiai Szene - Kassa - és az alföldi Cegléd által határolt háromszög alakú területen a kutatók 6 kisebb nyelvjárási zónát különítettek el. A monográfia egyik fontos eredménye tehát a dialektusban és a népi kultúrában megnyilvánuló sokszínűség és tagoltság felismerése és rögzítése. A tanulmánykötet összegzi a mai palóc néprajzi csoport kialakulásának a folyamatát. Ez alapján a honfoglaló magyarok, akiknek egy csoportját egyes kutatók kabarnak tartanak, szláv népességet találtak e tájon. A betelepülők asszimilálták a korábban itt élő néptöredéket, s belőlük alakult ki az egy évezred folyamán a jelenkori lakosság. A monográfia arra is igyekszik választ adni, hogy a felföldi magyarság egy része hogyan kapta a palóc nevet. A tanulmányok kimutatták és megrajzolták a palóc néprajzi csoport szerepét abban is, hogy évszázadokon át demográfiai és kulturális közvetítő volt az alföldi, dunántúli magyarság és a tőle északra élő szlovákság között. A dolgozatok alapján kimutathatók azok a sajátosságok, amelyek a palócok anyagi és szellemi műveltségét, társadalomszerkezetét jellemzik. A monográfia összegző fejezetéből csak néhány jellemző momentumra utalok. A települések formái között sajátos a hegyvidéki szálláskertes típus, amelyben a gazdasági udvarok egy csoportban, a falutól távol fekszenek. Ennek egy változata a csűröskertes települési mód, amikor a csűrök közvetlenül a belterület mellett húzódnak. Néhány kutatóponton (Mátraderecske, Mikófalva, Karancskeszi) a nagyobb nemzetségek határba kihelyezett tanyái középkori településmódot őriznek. Építkezésben palócnak tekinthető az egész Felföldre is jellemző belülfűtős, kürtös kemence mellett a háromsejtetú alaprajzi beosztás és benne a hideg női lakókamra. A ház középoszlopa ugyan több helyen használatos a Kárpát-medencében, de a hozzá kapcsolódó kultikus elemek csak a Palócföldről ismertek. Említésre méltók a Mátra egykori faházépítő központjai és a siroki kőfaragók tornácoszlopai, valamint a barlanglakások és borospincék. Több etnikus specifikum fedezhető fel a táplálkozás, az étkezési szokások körében, de erről Cs. Schwalm Edit bővebben szól majd. Egyes teherhordási módok és eszközök is konzerválódtak a palóc népi kultúrában. A hátra kötözött vászonlepedő, a batyu a Vág völgyétől Borsod megyéig használatos. A búcsús, vagy négylábú tarisznyát csak a központi palóc tájon és annak közvetlen környékén viselték. A hátikosár elterjedési területe a Felföld, és a készítési helyekről került árusításra. 295