Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Petercsák Tivadar: A palóckutatás célkitűzései, megvalósulása és eredményei

Tájaink népviseletéről a monográfia nem tudott teljes, átfogó képet adni, bár a téma sok etnikai jellegzetességet rejt magában. A népviselet gazdagságát jelzi, hogy egyedül Nógrád megyében kb. 20 önálló viseleti csoport különíthető el, de a ruházatban legnagyobb eltérést a főkötők formája, a szoknya hossza és az egyes darabok díszítésmódja jelenti. Ünnepi alkalmakhoz, a népszokásokhoz kapcsolódik a menyasszonyi ágy és a sátorlepedő, ezek formája és díszítésmódja is változatos. Bakó Ferenc több sajátosságot mutat ki a népszokásokban, különösen a lakodalmi szokásrendben. Ilyen a kendő fontos szerepe az eljegyzésen, és a menyasszonyi kalács különböző formái, amelyek egyes kistájakhoz kapcsolódnak. A vőfélybot három fő változata mellett egyedül a Palócföldről ismert a "buzogány" típus. Ugyancsak palóc jellegzetesség a mennyegző végén járt tűzugrás vagy tüztánc, ennek két fő változatával, a menyasszony-porkolással és a hajnaltűz-jár ássál. Egy-egy kistájon ismert még a rabvágás dramatikus szokása a lakodalom végén, és a tisztségviselők olyan - máshol ismeretlen - megnevezése, mint a térfót, a tőkeasszony vagy a tódó. Egykori funkciójuk azonban már feledésbe ment. A temetés, a halottkultusz sok ősiségét megőrző szokása közül kiemelhetjük az un. kapus mitikus személyét, aki a másvilágon fogadja és kalauzolja a holt lelket, a halottlátó felkeresésének szokását, valamint a hamuhintést a ház padlójára, hogy a visszatérő lélek nyomokat hagyjon. Materiális jellegű az öltöztető-asszony tevékenysége, aki felkészíti a halottat a nagy útra, fiatal halottnál a karóra tűzött alma és rozmaringszál, ami végül a sírba kerül, és a sír élő fával történő megjelölése. Az esztendő jeles napjaihoz fűződő szokásokat az egyházi liturgia és bizonyos kereszténység előtti vonások jellemzik. Ezek azonban nemcsak a palócoknál és a magyarságnál, hanem a szomszéd népeknél is megtalálhatók. Ilyen a virágvasárnapi kiszehajtás, ami a Zagyvától nyugatra általános, de az eredete a németeknél és a nyugati szlávoknál kereshető. A pünkösdi királyválasztás szokását viszont a magyarság keletről hozhatta magával. A néphitben a keleti elemek dominálnak, mint pl. a Holdat fogyasztó mitikus lény, a markoláb ismerete, amit az Alföldre vándorolt palócok utódai is megőriztek. A népdal és a néptánc Palócföldre jellemző vonásait nehezebb felismerni a folklór jelenségeknek a tájak és a régiók közötti gyakori vándorlása, kicserélődése miatt. A nagy mennyiségű gyűjtött anyagból a kutatók 14-et választottak ki, amit a tájra jellemzőnek tekintettek. A legismertebbek közülük a Ködellik a Mátra és a Lóra csikós, lóra kezdetű dalok. A kevésbé ismert néptáncok közül kiemelkedő a lányok karikázó-ja és a legkedveltebb helyi verbunkos, a Vasvári. A palóc jellegzetességek további ismertetése helyett még egy dologra szeretnék kitérni. Tudományunkban közismert, hogy a Palócföldön élők nem vallották szívesen magukat palócnak, inkább csak az értelmiség 296