Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Petercsák Tivadar: A palóckutatás célkitűzései, megvalósulása és eredményei

PETERCSÁK TIVADAR Dobó István Vármúzeum Eger A palóckutatás célkitűzései, megvalósulása és eredményei Feladatom, hogy beszámoljak az egri Dobó István Vármúzeum által szervezett, de több megye és országos hatáskörű tudományos intézet, hivatal által támogatott, és jó két évtizedig tartó palóckutatásról. Jóllehet a kutatási projekt vezetője Bakó Ferenc volt - aki sajnos már nem lehet közöttünk -, de a kutatásban, egy tanulmánnyal a monográfiában és a négy kötet megjelentetésének szervezésében magam is részt vettem. így valamelyest személyes élményeimről is számot adhatok. A Selmeczi-Kovács Attila által ismertetett történeti kutatási előzmények után az 1960-as évek végén érlelődött meg a gondolat és szándék, hogy a különböző tudományok módszerével az addiginál behatóbb és megbízhatóbb ismereteket szerezzünk a mai országhatárokon belüli legnagyobb néprajzi csoportról, a palócokról. A kutatást az egri múzeum indította el az 1967-ben megszervezett tudományos konferenciával. Az ide meghívott 40 szakember (történészek, régészek, néprajzkutatók és nyelvészek) mellett részt vettek az érintett megyék tanácsainak, a Művelődési Minisztériumnak és a Magyar Tudományos Akadémiának a képviselői is. A tanácskozás anyaga 1968-ban meg is jelent Módszerek és feladatok címmel. Az akkor mintegy tíz évre tervezett kutatás végső célja egy komplex néprajzi monográfia volt, amelyben a történelem, a régészet, a nyelvészet-dialektológia és az embertan segítették volna a mélyebb elemzést, tették volna teljesebbé a palócságról a néprajzi kutatások révén alkotott képet. A szervezők hamarosan belátták, hogy lehetetlen a teljes palóc terület (szlovákiai települések és az ún. palóc kirajzások) vizsgálata. A földrajzi határok és tematika szűkítését a résztvevők száma és összetétele is befolyásolta. A három észak-magyarországi megye (Heves, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén) mellett a Szolnok megyei múzeumokban dolgozó muzeológusok vállán nyugodott a program, amelyhez csatlakoztak az MTA Néprajzi Kutatócsoportja, a Magyar Országos Levéltár, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a Kossuth Lajos Tudományegyetem etnográfusai, történészei és nyelvészei is. A kutatást segítették az egyes témák gyűjtési útmutatói, kérdőívei, amelyből 21 jelent meg 1968 és 1979 között. Ezek felölelték a népi kultúra és a társadalom számos ágazatát, a lehetőség szerint koncentrálva azokra a jelenségekre, amelyek a palóc területen - a korábbi ismeretek szerint - sajátosnak, jellemzőnek látszottak. A Felderítő kérdőívet 500 településen gyűjtötték fel, ami alapját képezte a további összehasonlító 293