Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Petercsák Tivadar: A palóckutatás célkitűzései, megvalósulása és eredményei

vizsgálatoknak, de világossá is tette, hogy az ilyen nagy területet képtelen lesz a kutatás kezelni. Ezért a további figyelmet a Balassagyarmat, Mátra gerince, Eger, Putnok és az országhatár között kiválasztott 20 településre, a "palóc centrum"-m összpontosították. A kutatópontok kiválasztásakor arra törekedtek, hogy azok a palóc néprajzi csoport sokszínűségét képviseljék. így vannak közöttük földművelő és bányászfalvak, egykori kisnemesek és jobbágyok, a középkor óta helyben lakók és a török után betelepítettek, katolikusok és reformátusok, továbbá az általános magyar népességűek mellett a szlovák, német telepesek beköltözése révén kevert lakosságúak is. A kutatópontok négy egykori vármegye területén fekszenek. 1973 és 1982 között már a részeredményeket közlő kötetek is megjelentek. "Tematikus és lokális monográfiák" címmel sorozat indult, amely öt művet foglal magában. Falumonográfia a Jászdózsa és a palócság valamint a Csépa címmel megjelent munka. Tanulmánykötet a Visonta és a Mátraderecske, tematikus tájmonográfia a Heves megyei palócok etnikai-embertani vizsgálata című kötet. Forrásfeltárás eredménye Reguly Antal 1857-es naplójának a kiadása, de a palóckutatás ösztönzőleg hatott olyan vizsgálatokra, amelyek eredménye többek között a Börzsöny kötet és Paládi-Kovács Attila Barkóság és népe című kismonográfiája. A helyszíni gyűjtések legnagyobb része 1980-ra befejeződött, és ekkorra alakult ki a tervezett monográfia vázlata. A végleges tematikát nagyban meghatározta a szerzők személye, akik közül ekkorra többen elhunytak, mások visszaléptek a feldolgozástól. így maradtak ki olyan témák, amelyek miatt nem nevezhető a Palócok teljes néprajzi monográfiának. A kötet kéziratai többségükben 1980 és 1985 között készültek el. A négy kötet 172 ív terjedelmű és a 37 dolgozatot 33 szerző írta. A publikált tanulmányok mellett a palóckutatás fontos hozadéka a Dobó István vármúzeum Palóc Adattára, melyben a 700 kitöltött kérdőív mellett 700 kézirat található 60000 lap terjedelemben. A kéziratok mellett az itt archivált fotók és rajzok a további kutatás számára jelentenek bázist. A kutatás szervezője és a kötetek szerkesztője Bakó Ferenc az 1993-ban Párádon "Palócok régen és ma" címmel megrendezett konferencián foglalta össze a IV. kötetben is közreadott legfontosabb tudományos eredményeket. A monográfia tükrözi azokat a véleményeket, amelyek a Palócföld kiterjedésére korábban megfogalmazódtak és új teória is született. Eszerint a Palócföld egy centrális tájra és az azt körülvevő kistájakra osztható. A centrum a - Balassagyarmat a szlovák határ - Putnok, illetve délen a Mátra gerince - Eger földrajzi pontokkal határolt terület 20 települése. E központi táj népi kultúrája fő vonalaiban egységes, részleteiben azonban több eltérést tartalmaz. Ezek alapján a centrum palócsága 3 zónára, és ezeken belül 13 kistájra oszlik. A kutatás alapján a centrumot körülvevő 294