Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Selmeczi Kovács Attila: A palócok kutatása a kezdetektől napjainkig, különös tekintettel Reguly Antal tevékenységére

életét. Hazai kutatása pedig másfél évszázadig a feledés homályába merült, csak az 1960-as évek végén megindult Palóckutatás révén került feltárásra (vö. Selmeczi Kovács 1974; Reguly 1975; Csáky 1989). 1880-ban jelent meg Pintér Sándor könyve a palócokról. A szécsényi ügyvéd a Nógrád megyei Etesen született 1841-ben, ezen okból magát "tőről sarjadt palócz"-nak titulálta. Jogászi tevékenysége mellett nagy kedvvel foglalkozott néprajzi és régészeti kutatásokkal, kereste a palóc szó értelmét, amit a szláv megfelelőből 'síkon-gyepen lakó' jelentésben értelmezett, és a palócokat jóval a honfoglalás előtti időkből Nógrád, Heves, Gömör és Hont területén élőknek tartotta. Részletesen foglalkozott a palócok földrajzi kiterjedésével, közel 150 települést jelölt meg lakhelyükként az Ipolytól a Sajó vonaláig. Pintér munkája a néprajzkutatás számára használhatóbb, ugyanis a korábbi népleírásokhoz képest "sokkalta szélesebb tablót rajzol a palócok néprajzáról" (Kosa 1989. 18). A könyv leíró része az anyagi és szellemi kultúra csaknem minden területét érinti az építkezéstől a gazdálkodásig, a családszervezettől az ünnepi szokásokig, a népmesétől a hitvilágig (Pintér 1880). Noha nem sorolható a palóckutatás körébe, mégis említést érdemel Mikszáth Kálmán A jó palócok című kötete (1881), amely nemcsak az írónak, hanem a palócoknak is népszerűséget szerzett (Manga 1979. 20). Néhány évvel később Findura Imre, földrajzi és helytörténeti író a Földrajzi Közlemények hasábjain adott néprajzi szempontból is figyelmet érdemlő leírást, elsősorban a Hont megyei palócokról. A palócok történetével kapcsolatban nézete megegyezett Pintér Sándoréval (Findura 1885). A 19. század végi palóckutatás jellegzetes személyisége Pápai Károly (1861-1893), aki a Néprajzi Múzeum szolgálatában végzett terepgyűjtést a nógrádi és hevesi palócok körében. A fiatalon elhunyt etnográfus és nyelvész Reguly Antal útját követte végig, először 1888-ban a Zichy-expedíció tagjaként az obi-ugoroknál gyűjtött jelentős népnyelvi és antropológiai anyagot, majd hazatérése után, 1890-ben ugyanazokon a településeken fordult meg, amelyekben Reguly Antal végzett kutatásokat. Gyűjtőmunkájának különlegessége, hogy nagy elődjéhez hasonlóan fényképfelvételeket készített. A Néprajzi Múzeumban őrzött fényképei alkalmasan illusztrálták és érzékeltették Reguly leírásait jegyzeteinek legutóbbi kiadásában (Reguly 1994. 173-192). Pápai Károly palócföldi gyűjtéséből csak két résztémát publikált (Pápai 1891,1893). Pintér Sándor mellett Nyáry Albert végzett kutatásokat Nógrád megye területén. Festőnek készült, szépirodalommal és politikával foglalkozott, de néprajzi érdeklődése is jelentős. Szakfolyóiratokban publikált leíró tanulmányaival gyarapította a palócok néprajzának ismeretét (Nyáry 1906,1909). Ez időre esik a Borsod megyei palócokat fáradhatatlanul kutató tanárember, Istvánffy Gyula tevékenysége, aki eleinte jobbára népköltési gyűjtéssel foglalkozott, majd az építkezést és számos kisebb jelentőségű témát vizsgált, azonban összefoglaló munkáig nem jutott el (Istvánffy 281