Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Selmeczi Kovács Attila: A palócok kutatása a kezdetektől napjainkig, különös tekintettel Reguly Antal tevékenységére

SELMECZI KOVÁCS ATTILA Néprajzi Múzeum Budapest A palócok kutatása a kezdetektől napjainkig, különös tekintettel Reguly Antal tevékenységére A 19. század eleje a nemzeti önismeret kibontakozásának időszaka, aminek egyik jellemző megnyilvánulása a magyar tájak, népcsoportok iránti érdeklődés. A korabeli történettudományt, de a közvéleményt is leginkább a palócok foglalkoztatták, ezért nem véletlen, hogy a legkorábbi népismertetés erről az etnikumról látott napvilágot. A Tudományos Gyűjtemény 1817. évi első kötetében "egy Hazafi" aláírással megjelent felhívás "A Palótzság Esmértetésére", lakhelyének, antropológiai jellegének, vallási életének, szokásainak és nyelvének hiteles leírására szólította fel a magyar írókat. A 12 császári aranyat felajánló ismeretlen hazafi nem volt más, mint Horvát István történész, a folyóirat szerkesztője, aki ígéretet tett a legjobb pályamunka megjelentetésére. Az eredmény nem is maradt el, két év múlva ugyancsak a Tudományos Gyűjteményben megjelent Szeder Fábián értekezése. A pályadíjnyertes esztergomi bencés szerzetes a Hont megyei Csáb községben született 1784-ben. Munkája lényegében a honti és nógrádi palócokról szól, főképpen az Ipoly vidéki falvak lakóiról, akiket maga is jól ismert. A leírás kétharmad része ugyan a nyelvjárási sajátosságokkal foglalkozik, de tömör ismertetést nyújt az építkezés, lakás, viselet, szokások, játékok, külső megjelenés témaköreiben is (Szeder 1819). Kosa László szerint "a mai értelemben vett néprajzi leírás kezdetét" jelenti ez a közlemény, amely "megteremtette az addig csak gúnynévi értelmű palóc szó másik jelentését, a nyelvjárással szoros kapcsolatban álló népcsoport fogalmát" (Kosa 1989. 13). Néhány év múlva Szeder Fábián a palócok eredetével és számával is foglalkozott (Szeder 1821), de a "megbővített" későbbi írásában sem tudott lényegében újat mondani (Szeder 1835). Hatása azonban vitathatatlan, az 1820-30-as években számos kisebbnagyobb közlemény, cikk, leírás jelent meg a palócok szokásairól, nyelvjárási sajátosságairól. Eredetükkel kapcsolatban Horvát István nyitott új irányt, amikor hasonlóságot talált a palóc nyelvjárás és a Halotti Beszéd között (Horvát 1825). Ennek szinte egyenes folytatása volt Jerney Jánosnak az orosz és lengyel krónikákban tett búvárlása, ami szerint a palóc megnevezés a szláv 'kun' jelentésű "polovc"-ból veszi eredetét (Jerney 1855). A palócok honfoglalás előtti időkre visszavezetett "hun-szkíta" eredetének cáfolatát Hunfalvy Pál Magyarország etnográfiájáról írt könyvében adta közre (Hunfalvy 1876. 361-364). Ennek a korai időszaknak, a 19. század derekának legjelentősebb palóc kutatása Reguly Antal (1819-1858) nevéhez fűződik, akinek ez a 277