Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Selmeczi Kovács Attila: A palócok kutatása a kezdetektől napjainkig, különös tekintettel Reguly Antal tevékenységére

tevékenysége azonban közel másfél évszázadig ismeretlen maradt, a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában elhelyezett palóc jegyzetei nem keltették fel a kortárs tudományosság érdeklődését. Reguly Antalt a szaktudomány a finnugor nyelvrokonság kutatásának megalapozójaként tartja számon, legfőbb tudományos érdemének a szibériai finnugor népek (hantik, manysik, marik, komik, udmurtok) körében 1843-1846 között végzett terepgyűjtését tekinti. Impozáns méretű népnyelvi és folklór anyagának feldolgozásán nyelvtudósok sora fáradozott. Szibériai útjáról hazatérve, pártfogói, elsősorban Toldy Ferenc uráli anyagának feldolgozását várták tőle, ő azonban - a kimerítő utazásai során megromlott egészsége kezeltetése mellett - ismét számos tudományszakban képezte tovább magát, elsajátította a fényképezés ekkor még rendkívül bonyolult technikáját is, majd alapos felkészülés után, 1857. augusztus 31.-től másfél hónapos kutatóutat tett a palócok között. Jegyzeteinek tanúsága szerint adatgyűjtését két központi területen végezte: az egyik a Karancs vidékére, Fülek környékére esik, a másik pedig a Mátra túloldalán Uppony, Egercsehi, Bánhorvát által határolt területre. A nógrádi palóc települések közül útirányának sorrendjében a legtöbb néprajzi és antropológiai gyűjtést Liptagergén, Lapujtőn, Persén, Rappon, Fülekpüspökiben, Terbeléden, Fülekpilisen, Fülekkovácsiban, Mulyadkán, Bénán és Kurtányban végzett. Szálláshelye Kurtányban volt, innen járt naponta a környező településekre, de távolabbi helyekre is. A Mátra vidéki kutatása szűkebb kiterjedésű, antropológiai méréseinek sorrendje szerint Egercsehi, Bekölce, Bélapátfalva, Uppony, Bánhorvát és Bánfalva voltak hosszabb tartózkodásának helyszínei. Ezek mellett több szomszédos települést is bejárt, ahol feljegyzéseket készített (Járdánháza, Mikófalva, Bekölce, Szilvásvárad, Nagybarca, Jánosi). Nagy tapasztalatra és jó gyűjtési érzékre vall az egymástól távolabb eső kutatási körzetek kiválasztása, amelyek centrális településein alapos, sokoldalú adatfeltárást végzett. Az itt lejegyzett anyagához - kiegészítés és összehasonlítás céljából - tett tájékozódó gyűjtéseket. A beható kutatómunka szűkebb körzeteinek egyike, a Karancsalja éppen a palócság centrumával esik egybe (vö. Barabás 1968. 18). Ugyancsak jellegzetes területet képvisel a Mátra mögött meghúzódó falvak koszorúja (vö. Bakó 1989). Az antropológiai (koponya és testalkati) mérések és fényképfelvételek készítése miatt egy-egy helységben több napot kellett töltenie, ami adatgyűjtésének tempóját meglehetősen mérsékelte. Azonban így is tekintélyes méretű anyaggal tért vissza október 10-én, meghosszabbított szabadságáról munkahelyére, a pesti Egyetemi Könyvtárba. A Fülek környéki 12 helységből 40, a Heves megyei 6 településről 46 részletes antropológiai mérést és arctani leírást, a vizsgált személyekről 96 fényképfelvételt készített. Több mint félszáz települést bejárt, melyek mindegyikében adatközléseket vagy megfigyeléseket rögzített 300 oldalnyi terjedelemben. Adatgyűjtéseit néhány témakörben (pl. nyelv, rokonság, születés, ünnepek, 278