Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Molnár Ildikó: A női alkoholizmusról egy nógrádi parasztasszony példáján

ment egy rendezetlen családi körülmények között élő városi fiatalemberhez. 1979-ben középső gyermeke feleségét letartóztatták prostitúció miatt. A letartóztatás után nem sokkal megszületett második gyermekük, akit Mária néni nem fogadott el törvényes unokájának, mondván az a gyermek nem a fiáé. Másodszülött fia ekkor lett alkoholista. 1982-ben lánya elvált, majd két gyermekét Mária nénire hagyva elköltözött a fővárosba, ahol egy cigány férfival élt együtt. Mária néni ekkor már egyre többet ivott, de még mindig titokban, a férjen és a gyerekeken kívül más nem tudott róla. A visszatartó erő férje volt, aki gyakran testi fenyítést is alkalmazott, hogy Mária nénit mértékletességre szorítsa. 1989-ben a lánya gyermekeit édesapjuk vette magához, így Mária néni és házastársa magukra maradtak. 1990-ben a kisebb unoka visszaköltözött, ugyanekkor hazatért lánya is, de már egy másik cigány emberrel élt élettársi kapcsolatban. 1991-ben Mária néni férje agyvérzésben meghalt. Rá két hónapra a lánya elköltözött a kisebbik unokával. A traumák után Mária néni alkoholfogyasztása mindennapos lett, már nem csak az otthon, házilag készített alkoholt fogyasztotta, hanem a presszóba, kocsmába is betért, valamint boltban vásárolt szeszesitalt is fogyasztott, nem ritkán nyilvánosan. 1993-tól egy szomszédasszonnyal együtt járták a falu alkoholt árusító üzleteit, és fogyasztottak mindennemű alkoholt. Az eddig igen vallásos asszony egyre ritkábban látogatta a templomot, és 1993-tól már egyáltalán nem ment el misére sem. A falu lakosai ekkor szembesültek Mária néni idült alkoholizmusával, amelyet mély döbbenettel vettek tudomásul. Többször tett próbálkozást a körzeti orvos, a falu önkormányzata a helyzet megoldására, nem tudtak segíteni rajta. 1996-ban lánya és unokája visszaköltözött, de ez sem volt már visszatartó erő. Lánya próbált anyja betegségén segítem, elvonókúrára küldte, de onnan Mária néni megszökött, és a valós történéseket átalakította a képzelete szerint.

13 A másik alkalommal, mikor elvonókúrára utalták, idő előtt hazaengedték, mert nem tudták kezelni. Az elvonókúra alatt úgy viselkedett, mint egy gyerek, folyamatosan sírt, hisztériázott, fenyegetőzött és a kezelőorvosát zsarolta, ha nem engedi haza, megszökik. A kúra teljesen hatástalan volt, mert Mária néni nem ismerte be azt, hogy ő alkoholbeteg, nem értette, és nem is akarta megérteni, hogy őt miért vitette be a lánya az elvonókúrára. Úgy gondolta, hogy a gyereke meg akar tőle szabadulni, ki akarja őt semmizni, és a feje fölül eladni a házát. Rettegett attól, hogy a kórházból többet nem kerül haza, hogy ott fog meghalni, mint a férje vagy a szintén alkoholbeteg barátnője. Az orvosnak elmondottakból az derül ki, hogy szerinte az nem alkoholizmus, 13 Arra a kérdésemre például, hogy hol volt, azt válaszolta, hogy a szomszédos faluban volt rongy szőnyegeket szőni. Másik esetben a búcsú idején a presszóban töltött órák után hazatérve, a család kérdésére, hogy hol volt, azt felelte, a templomban. Olyan precíz beszámolót tartott, hogy még az ülésrendet is elmondta. 240