Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Molnár Ildikó: A női alkoholizmusról egy nógrádi parasztasszony példáján

ha ő naponta megiszik egy-két pohár bort vagy sört. Tagadta, hogy bár­mikor is az árokban, útszélen találták volna összeesve a részegségtől, de ha ez előfordult valaha, az csak a magas vérnyomásától lehet. 14 A nyugdíját lánya már nem adta oda, csak mindig egy-egy ital árát, de ez nem volt megoldás, mivel a szomszédoktól kapott kölcsön. A lányát és unokáját rendszeresen meglopta, állandó jelleggel átkutatta holmijukat. A lakást mindig zárva kellett tartam, ha valamikor nem figyeltek oda, azonnal eltűnt egy-két tárgy, ruhadarab stb., amit később a szomszédok hoztak vissza, mint vásárlásra felajánlott értéktárgyat. Mária néni ekkor már nem ismerte fel a különböző értékű címleteket, nem tudta megkülönböztetni az ötezrest a tízezrestől, de az ötszázast is összekeverte a nagyobb értékű papírpénzzel. Nehezen azonosította a környezetében élő embereket, azt sem mindig tudta elsorolni, hogy ki lakik vele egy fedél alatt. Nem volt szégyenérzete, és gyakran mondott ellent saját magának. Visszaemlékezni a közelmúltra nem mindig tudott, a régmúlt eseményeire viszont még így is nagyon jól emlékezett. 2000-ben lánya külföldre ment dolgozni, így Mária néni egyedül maradt unokájával. Ki az alkoholista? Mária néni saját elmondása szerint nem alkoholista, sőt nagy felháboro­dással utasítja vissza a szerinte alaptalan vádakat, miszerint ő inna. Más­kor elismeri, hogy szereti a bort, de a pálinkát meg nem inná. Szintén másik alkalommal azt mondja, hogy nem szégyen az, ha egy nő iszik. 15 Gyakran mondta azt alkoholista barátnőjéről, hogy milyen csúnya, ha egy nő iszik, meg azt is, hogy igencsak szégyellné magát, ha őt részegen hoz­nák haza a presszóból. 16 Az orvosi segítséget elutasította, lányát és unoká­ját gyakran becsmérelte, mert azok nem adtak neki sem inni, sem pénzt az italra. Teljesen józanon magát absztinensnek állítja be, aki nem fogyaszt 14 Valószínű, hogy a probléma nem csak Mária néni hozzáállásával volt, hanem az alkohol­elvonó osztályon dolgozó fásult és mindenbe belefáradt orvosokkal és ápolókkal is. A maga­tartásuk tükrözi az általánosan elfogadott, alkoholistákkal szembeni undort és megvetést, ami a kezelés hatékonyságát jelentősen csökkenti. "Az alkoholisták gyógyulási, gyógyítási prognózisára vonatkozó pesszimista hozzáállás eleve gátat szab az alkoholisták gyógyításá­nak, s főként azokban az esetekben lehet a legtöbb sajnálnivalónk, ahol a szakmai beavatko­zás a legtöbb eredménnyel járhatna. Azok a szakmabeliek érnek el jó terápiás eredményeket, akik le tudják győzni a reménytelenség érzését, s bíznak abban, hogy pácienseik képesek változtatni magatartásukon." (VALKAI1987,117.) 15 Az, hogy Mária néni alkoholistának tartja magát, vagy elutasítja, mindig attól függött, hogy éppen fogyasztott-e szeszes italt vagy sem. 16 Erre már többször volt példa Mária néni esetében is. Egy alkalommal az unokái elmondása alapján bevásárlásból jöttek haza, amikor meglátták az árok partján erősen ittas állapotban fekvő nagymamájukat. Hazavitték a csomagokat, és útközben találkoztak az egyik szom­széddal, aki őket szidta le, hogy miért nem a nagyanyjukat vitték először haza. 241

Next

/
Thumbnails
Contents