Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Molnár Ildikó: A női alkoholizmusról egy nógrádi parasztasszony példáján

valamennyiük házánál külön mulattak az úgynevezett «kan-ijó» (kanivó). Meghitt, bizalmas köre volt ez annak a 8-10 egymást megértő házasembernek, a kik teljesen fesztelenül mulattak egymás között feleségeikkel együtt. A férfiak közösen vettek bort egy «átalagval» (50-60 liter), a nők pedig ennivalóról gondoskodtak. Hurka, kolbász, libapecsenye, fenteő, kalács stb. volt bőviben s három napon át ettek, ittak, daloltak, tánczoltak dudaszó mellett. Senki más idegen nem vegyülhetett közéjük, fiatalok meg éppen nem, mert azokat "

eltirholtâk" másfelé."

3 SZENDREY Ákos a pincézés szokásánál ír az asszonyok alkoholfogyasztásáról: "Különösen, ha úgy késő délután az asszonyok is előkerülnek, hogy a pinceszerezés a reggelbe ne nyúljék. De vannak aszszonyos pinceszerezések is és ilyenkor a tánc is sűrűbbé válik..."

4 MORVAY Judit Asszonyok a nagycsaládban című monográfiájában találhatunk néhány utalást a nők alkoholfogyasztására. Az adatok egy része szintén alkalmakhoz köti az alkoholfogyasztást. Az egyik ilyen alkalom a lánykérés: "Mikor az uram anyja feljött hozzánk, beszélgettek, aztán azt mondta: Kérdezzék: miért jöttem? Vagy tudják már? Nagyapám meg azt felelte: - Tudjuk Boris. Nem bánjuk, ha úgy visszamégy, ahogy idejöttél! Anyósom meg sírva fakadt: - Enyim fiam azt mondta, hogy ha ezt a lányt meg nem kapja, nem megy végig a bodonyi utcán. Akkor anyámasszony hozzám fordult: - Te eljössz, lányom? - Én elmegyek, ha odaadnak! Akkor az öregapó felállott, egy liter pálinkát a kézibe fogott, telitöltötte a féldecist: - Mostmár igyál, Boris, ha így van!"

5 Morvay Judit leír olyan esetet, amely egyértelműen rámutat arra, hogy hogyan vélekedik a paraszti társadalom az alkoholt fogyasztó nőről. Ez az adat egy haldokló vénlányhoz kapcsolódik, aki ebben a közösségben már eleve hátrányos helyzetben élt: "A menyecskék szép gonddal öltöztették fel utolsó útjára, csak azon kuncogtak közben, hogy majdnem pálinka szagú lett a halott. A haldokló kihasználva «helyzeti előnyét», életében először kért olyat, ami nem járt neki. De meginni már nem tudta."

6 BALÁZS Géza rámutat arra, hogy a merev, szigorú normákkal szabályozott rendszer adott azért lehetőséget a nőknek is az alkoholfogyasztásra. "A lakodalomban az asszonyok sem tartózkodtak annyira az égetett szeszes italoktól. Korábban cukrozott vagy mézespálinkát fogyasztottak, esetleg különféle gyógylikőröket, ma inkább bolti likőröket hozatnak számukra."

7 A hétköznapokban elképzelhetetlen pálinkafogyasztás az ünnepeken, jeles napokon vagy az emberi élet fordulóin 4STVÁNFFY 1911,303. * SZENDREY 1938,128. s MORVAY 1956,153. 6 MORVAY 1956, 74. 7 BALÁZS 1992,135. 236