Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Molnár Ildikó: A női alkoholizmusról egy nógrádi parasztasszony példáján

általános volt a nők körében is. Példaképpen megemlíti a gyermekágyat, amikor a komaasszonyok alkohollal itatták a szüléstől elgyengült fiatalasszonyt, a lakodalmat, ahol édes pálinkával itatták a nők az új asszonyt, a halotti tort és az év jeles ünnepeit. A születés szokásait az Ipoly menti falvakban kutatva, KAPROS Márta szintén megemlíti a gyermekágyas anya táplálása kapcsán a nők alkoholfogyasztását. A poszrikha. menő menyecske vitt magával alkoholt: "A módosabbak minden nap adtak italt is: bort vagy pálinkát felváltva. Az előbbiből egy litert, az utóbbiból 3-5 decit, az üveg méretétől függően."

8 A komaaszonyt leültették, "...néhány darab süteményt adtak elé. Mézespálinka, bor is került az asztalra."

9 Számos további tanulmányban találunk még hasonló adatokat, de ezek szintén csak alkalmi alkoholfogyasztásról szólnak. A jelen tanulmány sem tisztán néprajzi szempontból közelít a problematika felé, hanem a kulturális antropológia módszereivel is dolgozik, ezért ezt a munkát sem tekinthetjük hiánypótló feldolgozásnak. A női alkoholizmus előzményei A hagyományos paraszti társadalom, amely elsősorban a kemény fizikai munkára épült, a férfiakkal szemben megengedőbb volt, de a határok nélküli alkoholfogyasztást nem fogadta el. Egy nő italozását pedig még szigorúbban szabályozta. Mint már fentebb említettem, nem tiltotta, hanem szabályozta az alkoholfogyasztást. Mindig megvolt a helye és ideje az italozásnak, mind a férfiaknál, mind a nőknél. A változás a második világháború után következett be. Több oldalról is megközelíthetjük, melyek azok a tényezők, amelyek a nők - de érvényes ez a férfiak vonatkozásában is - nagyobb mértékű alkoholfogyasztásához és alkoholizmusához vezethettek. Kutatási témámat szem előtt tartva, elsődleges okként említem a társadalmi és erkölcsi normák lazulását. Amikor a falu visszatartó ereje megszűnt, az újabb generációk már nem a megszokott hagyományokat követték, a városi élet begyűrűzött a falvakba. Az újonnan beköltözött lakók és a falusiak alig ismerik egymást, nem hat a szabályozó rendszer. A faluban 1949 után egyre több az idegen, akik a tsz és a mezőgazdaság miatt költöznek oda. Az 1970-es évek után a városból már sokan azért is költöznek ki, mivel a város közelsége lehetővé teszi a bejáró életformát. Ezek a külső hatások jelentősen elősegítik azon népbetegségek és devianciák megjelenését, amelyek eddig a városokra voltak jellemzőek. Ezek közé tartozik az alkoholizmus is. » KAPROS 1986,200. » KAPROS 1986,202. 237