Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Kapros Márta: A Nógrád vármegyei múzeum néprajzi anyaga 1891–1944

Schuchmann Zoltán iparművész személyében. Az egyéni utak mellett, Fényes az 1930-as években rendszeresen szervezett kirándulásokat néprajzi fényképezés céljából. A megyében akkor még sok helyen őrzött viselet eleve kínálta a témát, népi építészeti emlékekben sem volt hiány. A látványos közösségi szokások esetében - támaszkodva a Bokrétás csoportokra - némi „rásegítéssel" már számolnunk kell. Ezek az alkalmak lehettek kellő sajtópropagandával felvezetett, nyitott rendezvények, máskor egy-egy fővárosi néprajzos kolléga, avagy ismert fotóművész, fényképész kérésére szervezte meg azokat a múzeumigazgató, a helyi jegyző, tanító stb. segítségével. Ilyenkor természetesen ő maga is fotózott.

94 9. A múzeumtörténeti kutatások, elsősorban Szilágyi Miklós átfogó elemzése a vidéki néprajzi gyűjteményekről

95 lehetővé teszik, hogy vizsgálatunk eredményeit általánosabb összefüggésekbe helyezzük. A balassagyarmati múzeum példája is megerősíti, hogy a 19-20. század fordulójának múzeumaiban a néprajzi gyűjtemények létrejötte személy-függő volt. A Nógrádvármegyei Múzeum-Társulat tagjai között nem akadt, aki ténylegesen felvállalta volna - az adott korban általában az „úri közönség" részéről fenntartással kezelt - gyűjtőmunkát, s különösebb érdeklődés sem volt kitapintható körükben az akkoriban szerveződő új tudományág iránt. Farkas Pál megjelenése kulcsfontosságú lehetett volna, de az ígéretes indulást követően hamar elköltözött a fővárosba. A háború természetszerűleg nem kedvezett a múzeumügynek sem, minden esetre a Társulat működésének stagnálása az indokoltnál jobban késleltette az újraindulást. Az 1930-as évek elejére a múzeumügyet országos vonatkozásban mérlegelő, központi szakmai irányítás keresztül tudta vinni a néprajz elfogadtatását a helyi hivatalos körökben, valamint az általuk biztosított szakmai és anyagi támogatás eredményeként intenzívvé vált a gyűjtőmunka. A gyűjteménygyarapítás tematikai irányai jobbára követték az országos trendet, de igazodtak a helyi sajátosságokhoz is. Az utóbbit mutatja, hogy kiemelt szerepet vitt a nők körében még többnyire élőnek mondható népviselet, valamint a karakteres palóc pásztorművészet - ezen belül is a vidékhez kötődő, késői díszítőművészeti stílus, az áttört faragás. A megyei fazekasközpontok jelentősége felől nézve, az indokoltnál több a kerámia, de ez végül is beleillik az általános képbe. Csakúgy, mint az archaikusnak ítélt tárgyak iránti érdeklődés. Az un. ősfoglalkozások monografikus igényű feltárásának szándéka azonban itt kevésbé és megkésve tapasztalható, s nehezen indult általában a gazdálkodás tárgyi dokumentálása. A korai bekerülésű, gazdag céhes anyag mellett még inkább meglepő, hogy a kisipar szinte y4 Ezekkel a szervezett alkalmakkal magyarázható, hogy a Palóc Múzeumban őrzött archív fotók párhuzamait találjuk a Néprajzi Múzeum fény képgyűjtemény ében pl. Gönyey Sándor, Kankovkszky Ervin, Vadas Ernő felvételeként vagy a Magyar Filmirodától átvett anyagban. 95 SZILÁGYI 1990. 225