Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Kapros Márta: A Nógrád vármegyei múzeum néprajzi anyaga 1891–1944

teljesen hiányzik. Az ismert muzeológiai felfogás szerint a - lehetőleg kisebb méretű - tárgyak sorozatainak megszerzése jellemző volt itt is. - A gyűjteményt közzétevő 1931-es kiállítás anyagában, megformálásában a kor vidéki gyakorlatának tipikus jegyeit mutatta. Az eredeti helyükről áttelepített építményekből létrehozott szabadtéri gyűjteménnyel azonban Balassagyarmat a hazai muzeológia élvonalába került, tekintve, hogy elsőként valósult meg itt ez a fajta, modern szemléletű bemutatási forma. Az építmények berendezésénél - s ugyanez érvényes a múzeumon belüli kiállításra - nem „in situ" felgyújtott tárgy-együttesekről volt szó, hanem különböző helyekről, különböző korú darabokból összeállított megjelenítésről, ami szintén a korabeli kiállításrendezési gyakorlattal egyezett. Az ígéretes indulás után a gyűjteményfejlesztést az évtized közepétől egyre jobban lefékezte az intézmény fenntartása körül kialakult áldatlan helyzet. A megoldás késlekedésére legkézenfekvőbb magyarázatnak a bürokrácia „ördöge" látszik. Nem hallgatható el azonban az sem, hogy talán hiányzott a tényleges akarat is a Vármegye, a Város részéről - az egyébként akkorra már elsősorban néprajzi profilú - múzeum felvállalásához. A kérdés átfogó tisztázása még további kutatásokat igényel. Hasonlóképpen, mint - az intézmény fennmaradásáért folytatott szélmalomharcba joggal belefáradt Fényes Dezső felelősségének tisztázása is abban, hogy az óvintézkedéseket elhanyagolva, a múzeumot a front közeledtével sorsára hagyta.

96 Mindenesetre a két és félezer tételt meghaladó tárgyi anyag mintegy háromnegyedének

97 pusztulása jórészt pótolhatatlan veszteséget jelentett a megyei, és bizonyos vonatkozásokban az országos néprajzi kutatások szempontjából. * ZÓLYOMI 1986,48. y7 A Manga János által összességében 90%-osnak ítélt pusztulásnál a néprajzi anyag esetében kedvezőbb a kép. Bár részben becslésekre vagyunk utalva, mivel az 1947 utáni átleltározások, majd az 1965-68-as revíziókor előkerült szám nélküli tárgyak nyilvántartása során az ilyen értelmű azonosításra következetesen nem fordítottak gondot. 226