Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Kapros Márta: A Nógrád vármegyei múzeum néprajzi anyaga 1891–1944

volt. A szükséges hozzávalókat a gyarmati parasztbolt

47 tulajdonosa, Kalmár Mór rőfös és rövidárú kereskedő számlázta le. Az öltözethez illő piros csizmát és az előbbi férfibábú csizmáját a gyarmati Pap Pál csizmadia varrta. A textíliák megnevezéséből következtethető, hogy egy nagyünnepi templomi viseletről volt szó, kikötött menyecskekendővel. A bábut a kiállításra Mayer Istvánné, a múzeumi szolga felesége öltöztette fel.

48 A további két női bábu öltöztetéséhez az adott helyi értelmiség köréből kértek fel „szakértőt", s a szükséges viseletdarabok összegyűjtése, illetve inkább újonnan történő elkészíttetése is az ő feladatuk volt. Kazáron a falu jegyzőjének felesége, a Gyöngyösbokréta mozgalomban, s általában a hagyományok őrzésében, felelevenítésében meghatározó szerepet vállaló Csekey Sándorné

49 kellő felkészültséggel rendelkezett e vonatkozásban. Buzgalmában még a bábu fejét is kicserélte, mert nem találta megfelelően karakteresnek. Bujákon nem volt ilyen egyszerű a kiválasztás, végül a helyi jegyzőt sikerült megnyerni a feladathoz. Ez esetekben is a legcifrább öltözettípusról volt szó, amilyet az újmenyecskék viseltek. A helyszínre kiküldött bábukat felöltöztetésüket követően szállították vissza a múzeumba. Visszatérve a viseleti anyag gyarapodásához, a központi múzeum támogató odafigyelése különböző formákban megnyilvánulhatott. A gyarmati leltárkönyvben 1928-ban eladóként feltűnik Kun Gazda Jánosné neve. A textíliákat tartalmazó tétel (14 db) zömében nagylóci eredetű, de volt köztük Baranya vármegyei kötény, erdélyi szász abrosz is. Aligha tévedünk, ha a Néprajzi Múzeum állandó szállítóját jelentő Kungazda kereskedőcsaládra asszociálunk.

50 Pontosan dokumentált annak a 17 db sárgaréz csatból álló tételnek a megszerzése, amelyeket dr. Fleiszig Sándorné budapesti lakos ajánlott fel eredetileg a Néprajzi Múzeumnak, onnan azonban továbbították a balassagyarmatiaknak.

51 A kerámia anyag számbavételénél érdekes, hogy - csakúgy, mint a Györffy által gyűjtöttek esetében - lelőhelyként nagy arányban szerepel Dejtár és Patak, ennek magyarázatára eddig nem sikerült fényt deríteni. A fennmaradt darabok alapján kvalitásos példányok képviselték a korábbi, 19. századi réteget, de feltűnik néhány új, piacon vásárolt áru is. Az előbbiekből Pályi Pál ajándékaként került bejegyzésre 28 db. Jelentős számban gazdagodott a konyha és a kamra berendezési tárgyait is jelentő háztartási eszközök köre. Néhány tárgytípus a teljesség igénye nélkül: kanalas,

52 sótartók, különböző kanalak, kanáltartó kosár, « Erről részletesebben 1. KAPROS 1987, 205. 48 Arról nincs adatunk, hogy az illető kötődött volna e viseletcsoport valamelyik községéhez. Tény, hogy általában a textíliák mosását, rendbetételét vele végeztették a múzeumban. 49 Csekeyné ezirányú tevékenységéről 1. részletesen KAPROS 2000,108-109. so Vö. KATONA 2000,214. 5" NML VIII. 701.11/35. 52 Egyik példányuk (131-1947) közölve NmN 86. kép 209