Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Kapros Márta: A Nógrád vármegyei múzeum néprajzi anyaga 1891–1944

madár formájú húsvágó bárd, derelyevágó, habaró, „galuskahányó", nyújtódeszka, nyújtófa, szita, teknő, „kovásztakaró ágas", szakajtó és más szalmafonatos tároló alkalmatosságok, kosarak, favödör, famozsarak, mángorló, szénvonó. Bútorok terén - az alább részletezendő faragott tárgyakat itt nem számítva - viszonylag szerényebb a gyarapodás. Bejegyzett 1899-es évszáma okán említendő egy nyoszolya-torony. Az ácsolt, valamint festett ládák tárgysoroza inak bővítésén túl, inkább a tisztaszoba berendezésének kiegészítése került előtérbe: a korábban még hiányzó keményfa asztal, szék mellett pl. fogasok, lámpa, falióra, tükörkeret, szentképek,

53 Mária-ház, szenteltvíz tartó. A gyermekbútorok tárgy típusainak köre bővült állókával, két járókával (mennyezetgerendához csatlakozó gyermekforgó, Móka).

54 Valamelyest szélesedett a szokás-tárgyak köre. A népi vallásosságot képviselik - az előbbiek mellett - búcsúajándékok (szentkuti bot), kisszentképek; az olvasó, Mária-szobor, porcelán szenteltvíz tartó esetében jelentkezik a bolti vásárlás, mint megszerzési mód. Új tárgyféleség a vőfényfokos, örömkalács, az utóbbi egyikének készítőjét is jegyzi a leltárkönyv: Kasza Jánosné sz. Tóth Rozi Nagylócról. Az aratókoszorúval rendszeresen megtisztelt környékbeli földbirtokosok az ajándék számára a múzeumban találtak megfelelő, végleges helyet. Ugyancsak ajándékként kerültek be hímes tojások, nagyobb számban (35 db) Hugyagról. Mráz György sóshartyáni esperes gyermekek maguk készítette játékaiból ajándékozott válogatást a múzeumnak. Néhány duda,

55 citera, furulya, „flauta" jelentik a hangszerek gyarapodását. Átfogóbb lett a gazdálkodás tárgyi anyaga, noha továbbra is inkább az esetlegesség jellemző itt a gyarapításra. Az un. archaizmusok iránti figyelem változatlan: aratósarló, faeke. Ugyanakkor boltban is vásároltak akkori használatnak megfelelő eszközöket, pl. kasza „felszerelve", falapát, favillák, különböző gereblyék. A kenderfeldolgozó eszközök részint kiegészültek kendertörővel, tilóval, szátvával. A pénzügyi elszámolásokban talált egyik kiadási tétel szerint a szövőszék felvetésére is sor került, valószínűleg a kiállításra gondolva. Folytatódott a guzsaly-sorozat gyarapítása. Feltűnnek a leltárkönyvben a fonás-szövés eszközei modell formában megjelenítve, részben iskolai munkaként. ra Egy üvegre festett - bár ajándékként bekerült - darab (268-1947) közölve NmN 415. kép 44 Pontos dátumot nem találunk, de ezen időszak gyarapodásához tartozik egy olyan együttes, amelyben esetlegesen egy népies szellemben készült polgári bútorgarnitúra darabjait sejthetjük: „virágosláda, tornyos nyoszolya /teljes/, ágyvég /2, torony nélkül/, tükörráma, szék, mosdó". Mindegyik darabnál megjegyezte a leltározó, hogy „magyaros", noha ez a jelző egyébként soha nem szerepel a néprajzi tárgyaknál. Az ajándékozónak mindössze nevét tudhatjuk: Hirschfeld Jenő. •* Közülük a 164-1947 ltsz. darab fotóját 1. LENGYEL 1995,152. 210