Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Kapros Márta: A Nógrád vármegyei múzeum néprajzi anyaga 1891–1944

polgárosultabb falvakat, jelentős figyelmet kapott az Őrhalom-HugyagIpolyvarbó csoport, Balassagyarmattól nyugatra haladva a leginkább Dejtár vagy Érsekvadkert nevével jegyzett falucsoport, majd a már sok vonatkozásban Hont megyéhez „húzó", elmosódottabb határú börzsönyi kistáj - itt mindegy kitérőként fogható fel a középkori szász betelepítés legdélibb nyúlványát jelentő Nagybörzsöny. A feltárás kiterjedt továbbá a Rimóc környéki csoportra, néhány szomszédos, de már a Karancs vidékéhez kapcsolható falura, illetve dél felé a sajátos karakterű Bujákra. Földrajzilag itt kapcsolódik a zömében szlovák betelepítésű Vanyarc és Bér, de a Balassagyarmat környéki szlovákokat sem hagyta Győrffy figyelmen kívül, különös tekintettel Patvarcra. Tematikusán vizsgálva a gyűjtött anyag összetételét, legnagyobb hányadot a textíliák adták, e tárgykör gyűjtése látszik legátgondoltabbnak. Sajnos alapanyaguknál fogva ezen emlékek körében volt legnagyobb a háborús pusztulás, így következtetéseinkhez jószerével csak a régi leltárkönyv információira támaszkodhatunk. A lakás textíliáinak (összesen 54 db) kiválasztásánál, a tárgyak nevéből, a díszítéstechnikára utaló esetenkénti jelzőből következtetve - összhangban a korabeli gyűjtési elvekkel - a gyűjtők minden bizonnyal elsősorban a „szép" tárgyakra figyeltek. A különböző helységekből származó lepedők, következetesen fejel néven jegyzett párnahuzatok, az egységesen „törülköző"-ként nyilvántartott vászonkendők, valószínűleg a táji változatosságot voltak hivatva szemléltetni. A bejegyzések szűkszavúsága ellenére úgy látszik, hogy a szőttesek a gyűjtés során kellő figyelmet kaptak. A bejárt területen - a későbbi módszeres kutatásokkal is igazolt - karakteres helyi szőttes stílust képviselő falvakból (Hugyag, Ipolyvarbó, Csitár, Ludány, Szécsényhalászi) mindenünnen válogatott ilyen textíliákat Győrffy. A korabeli muzeológiai gyakorlat szerint megvásárolta vászonneműknek csak díszes felületét adó darabjait. Erre utalnak a „szőttes", „keresztszemes", „hím", „lepedőhím" tárgymegnevezések - az utóbbiak lepedőfiókként is értelmezhetők. Nyilvánvalóan lepedőhöz illő betét volt az a három hímzésdarab, amelyet Ürmössyné Benczúr Elza ajándékozott a gyűjtőknek Benczúrfalván jártukban. Leltárkönyvi megnevezésük „gömöri madaras subrika", „gömöri madaras subrika és réce". A lakás textíliái mellett még nagyobb hányadot képviselt a viselet (összesen 201 tárgy). A gyűjtés kiterjedt a női, férfi és gyermek öltözködésre egyaránt. Elsősorban a női viseletből gyakorlatilag minden, vidékünkön előforduló tárgytípusra volt példa. Amely öltözetdarabból egy községben többet is vásároltak, ott valószínűsíthető, hogy eltérő díszítésük alapján válogatott tárgysorozatokról volt szó, mint az ingvállak vagy a „fehér", azaz szabadrajzú fehérhímzéssel készült fej- és vállkendők esetében. Az egész gyűjtés során leggazdagabbnak bizonyult tárgysorozat a 203