Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Tari Lujza: Nógrád megye népzenéjének 20. századi gyűjtői

1950-es évek első feléből: Dorogháza, Felsőhuta (azaz Mátrakeresztes, amely ma már Pásztó része), Kazár, Mátramindszent, Hollókő, Szuhahuta, Tar, Pásztó stb. Pásztón 1948. február 1-én jegyezte le részletesen Szőllősi János 72 éves férfitől a pásztói betlehemest, amely hamarosan kiadásban is megjelent.

68 Pásztóról egyetlen magnetofonos gyűjtése 1969ből való, amikor részben Kodály emléke után nyomozott Zeke Jánosné Tari Erzsébetnél (ő fiatalon énekelt Kodálynak). Az akkor 68 éves, harmonikán is játszó Szabó Jánostól egyaránt gyűjtött első világháborús katonadalokat és régi stílusú, szorosan vett palóc népdalokat.

69 Az 1950-es években jelentős változást hozott egyrészt, hogy a korábbinál nagyobb gyűjtőgárdával lehetett dolgozni, másrészt, hogy 1953-tól intézményes keretek közé került a népzenekutatás; megalakult a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportja, a mai Zenetudományi Intézet Népzenei Osztályának elődje. Ennek munkatársi gárdája nem volt nagy, de ekkorra beérlelődött az 1920-as, majd erőteljesebben az 1930-as évektől megindult első komolyabb zene-nevelési mozgalom. Annak eredményeként a tanultak körében a népzene már nem volt idegen, ezért többen szívesen csatlakoztak a gyűjtésekhez. A nagyobb gyűjtőgárda Kodály idősebb és ifjabb tanítványaiból került ki (az idősebbek közül a már említett Rajeczky Benjáminon kívül mindenekelőtt Kertész Gyula, Kerényi György és Kiss Lajos nevét említhetjük, a fiatalabbak közül például Vikár Lászlót, Olsvai Imrét, Sárosi Bálintot, Borsai Ilonát), másrészt a tanítványok tanítványai közül szerveződtek a gyűjtők (például a Rajeczky, majd Kodály tanítvány Járdányi Pál, Bárdos Lajos) és más tanárok, kóruskarnagy, énektanár szakos (Agócsy László, Avasi Béla, Böröcz Gabriella, Gábor Éva, Katanics Mária, Szabó Miklós, Tóth Mihály

70

), zeneszerzés szakos tanítványai (például Kistétényi Melinda és a területünkön is működő Hajdú Mihály, Mezó' Imre, Szokolay Sándor). Ekkor kezdte pályáját néhány, a néprajzkutatók által kinevelt és a népzenével szorosan összefüggő témakörben munkálkodó fiatal (például Pesovár Ernő, Martin György, Maácz László stb.), akik részben a Népművészeti (majd Népművelési) Intézet támogatásával jártak gyűjteni, Nógrád megyébe is. Már a Magyar Népzene Tára kiadványsorozat készítésére 1950ben létrejött kis munkacsoport - mely az 1953-ban intézményesített kutatógárda elődjeként működött -, majd maga e csoport, egyik fő feladatának tekintette a gyűjtések nagyarányú folytatását. Ennek egyik célja a tematikai és földrajzi fehér foltok csökkentése volt, másik célja népszokásdalok gyűjtése A Magyar Népzene Tára egyes köteteihez. A Palócföld - azon belül kiemelkedően Nógrád megye - ebben az időben még különösen gazdag néphagyományt mondhatott magáénak. Itt még éltek a lakodalmi és б» MNT

II. 358. fty Hangzó és kottás formában közölve: TARI-VIKÁR1986, 7. 2d és kísérőfüzet 26. kotta. 70 Ekkoriban irodalmi pályára lépettek is feljegyzetek egy-egy népdalt (pl. Ungvári Tamás). Tanulságos a gyűjtők névsora pl. az MNT IV. kötetében: 859. lap. 175