Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Tari Lujza: Nógrád megye népzenéjének 20. századi gyűjtői

karácsonyi szokások egyes régi elemei, s még elevenen emlékeztek a nem sokkal azelőtt abbamaradt vagy éppen akkoriban elhagyogatott szokásokra (közte a szentiváni tűzgyújtásra, a siratásra stb.). Nem mellékes harmadik cél volt továbbá jó minőségű hangfelvételek készítése a fonográfot ekkoriban felváltó magnetofonnal. E készüléknek az volt az egyik hátránya a fonográffal szemben, hogy működéséhez villanyáram kellett, s a falvakban ekkoriban még nem volt általános a villanyhálózat. Az első magnetofon-felvételek az 1950-es években Nógrád megyében is Webster magnetofonnal (ún. drótos magnetofon) készültek, amelyeknél sajnos sok baj volt az összetekercselt vékony drótszalagokkal, melyre a hangot rögzítették. (Ezek ma már a röntgenfelvételek lapjaira készült hanglemezekhez hasonlóan jóformán lejátszhatatlanok, főleg megfelelő készülék hiányában.) Jól érzékelteti ezt az időszakot a Népzenekutató Csoportban technikai munkákat végző Nősek János egy Kodálynak írt jelentése: "Múlt év őszén a Mátravidéken részt vettem egy kutató úton, hogy berendezéseink igénybevételét személyesen megismerjem és ellenőrizhessem. Feladatnak kaptam a villany nélküli helyiségekben való magnetofon felvételek kérdését... A Webster magnetofon húzó automatáját meg kellett javítani, mert sok esetben tépte a drótot. Ezen alkatrészt új csapággyal kellett ellátni és a mechanikus fékeket ennek folytán is újból beállítani. Ugyanakkor felmerült az a kívánság, hogy az igen sokat használt gép motorjának csapágyait is ki kellene cserélni. .. Ugyancsak a Webster erősítőben lévő egyik ... erősítőlámpa többízben zavarokat okozott és igen sok felvételben kellemetlen morgású hangot adott...."

71 A gyűjtések természetesen a korábbi formában, a helyszínen történő szövegleírással, kottázással is tovább folytak, sőt többnyire elsősorban úgy folytak. A Népzenekutató Csoport munkatársai évről-évre arról is beszámolnak, milyen területen, hány dallamot gyűjtöttek egy adott időszakban, illetve az adott feladathoz.

72 A szorosan vett palóc centrumban (így Nógrád megyében is) 1951-63 között folytak talán a legátfogóbb, legsűrűbb, és a legtöbb emberrel végzett gyűjtések. Azon belül is különösen sok faluban dolgoztak népzenegyűjtők 1952-1956 között (leggazdagabbnak az 1954-es esztendő tűnik), pedig tekintetbe kell venni, hogy ezekben az években más megyékben is intenzív gyűjtőmunka folyt. Ragadjunk ki néhány példát 1970-ig az egyes évekre lebontva! (Felsorolásunkban az 1945 utáni megyebeosztást használjuk. Ahol a gyűjtők együtt dolgoztak, nevüket kötőjellel írjuk, a többi önálló gyűjtést jelent. Kiemelve az eddig nem szerepelt nevek.) 71 Nősek János 1955 június 11-én írt jelentése az 1954 II. félévében és 1955 I. félévében végzett munkájáról. MTA ZTI 72 A legtöbb feladatot A Magyar Népzene Tára szerkesztés előtt vagy már az alatt álló, de hiányokat mutató köteteihez szükséges témák, például a jeles napok dallamai, a lakodalmasok, a párosítók, a siratok valamint a közlésben végül meg nem jelent áruskiáltások, koldusénekek stb. adták. 176