Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Tari Lujza: Nógrád megye népzenéjének 20. századi gyűjtői

gyűjtés kiegészítését." „Megérkezésünk napján a gyarmati cigánybandákat hallgattuk meg. Ezek közül egyik különösen kitűnt kitűnő technikájú és tisztán játszó prímásával, meglehetősen gazdag műsorával." Patakra mindenképpen ki akartak menni, mert a 30-as években két pataki cigánybanda szolgálta ki az egész környéket. Mint írták, a gyarmati banda műsora főleg verbunkokból állt, harmonizálásuk azonban nem volt teljesen városias. Érsekvadkerten csalódás érte őket, mert a cigányzenészek már nem tudták azokat a dallamokat, amelyeket 20 éve még tudtak. Az egyik prímás ennek okaként a változást nevezte meg; azt ugyanis, hogy a fiatalok már nem kérték a régi darabokat, még csárdást is alig. Nekik már valcerok, foxtrottok kellettek, az idősebbeknek pedig a háború óta már nem is muzsikált. Az 1950-es évek elejére jellemző az a leírás, ami a zenészek életében a nem spontán változásokat jelzi. Arról az időszakról van szó, amikor a cigánybandákat hivatalos működési keretek közé kényszerítették: fekete nadrág, fehér ing és piros mellényes viseletben játszó szövetkezeti zenekarrá szervezték át őket, „népi zenekar" elnevezéssel. E zenekarok - mint a beszámolóból is megtudjuk - a szakszervezettől kottákat kaptak, de mivel a cigányzenészek nem voltak kottaolvasók, igen nagy nehézségek árán tanulták meg az azokban található dallamokat (melyek egyébként stílusban is alapvetően különböztek attól, amiket ők játszani szoktak). Ha volt rá lehetőség, inkább egy kottaismerőt kértek meg, hogy játssza el nekik a dallamot, amit aztán hallásból tanultak meg. (Abban az időben a kis falvakban persze kottaolvasót sem mindig volt könnyű találni, ezért a felsőbb vezetés és a zenészek közt számos konfliktus támadt, mert a falusi és kisvárosi cigányzenészek „nem haladtak a korral".) Ilyen kottából tanulási nehézségről számoltak be a zenészek Ersekvadkerten, Patakon és Mohorán. A Balassagyarmat környéki muzsikusokról viszont kiderült az is, hogy több dallamot egy „Rekedt" nevű prímástól tanultak, aki a fentebb dicsért egyik gyarmati bandának volt a prímása. „Rekedt", azaz Bárányi Dezső birtokában is voltak kották, ám ezek egyike családi ereklye volt: ez egy, az 1800-as években kiadott német címlapú, magyar táncdallamokat tartalmazó kotta volt, melyet a prímás apjától örökölt, sok dallammal együtt.

67 Rajeczky Benjamin már az addig eltelt időszakban is jelentős eredményeket tudott fölmutatni, főleg Tarról és mindenekelőtt Pásztóról meg környékéről (a falvak egy része - mint például Hasznos, mely ma már Pásztó része, korábban szintén Heves megyéhez tartozott). Komolyabb gyűjtőmunka folytatására azonban csak az 1940-es évek végétől, az életmódjában bekövetkezett kényszerű változás után (szerzetespap-tanári állása megszűnte után) volt módja. Gyűjtéseiről korábban már többféle formában hírt adtunk, ezért e helyen csak néhány falut emelünk ki az 67 Pátria: Észak, 28/1950. 174